Lehet őt kedvelni vagy sem, független civilnek vagy a Fidesz beépített bomlasztójának nevezni, egy dolog biztos: Adamecz Zoltán egész máshogyan kommunikál, mint amit a pártoktól látunk így pár hónappal az önkormányzati választások előtt.

Adamecz az Együtt Veszprémért civil csoport támogatásával kíván ringbe szállni a polgármester-választáson a város jelenlegi vezetőjével, Porga Gyulával, két régóta politizáló riválisával, Hartmann Ferenccel és Gerstmár Ferenccel, valamint egy új szereplővel, Kovacsics Zsolttal szemben. Rendszeresen posztol, kommentel a város valamennyi közösségi oldalán éppúgy, mint a sajátján és az Együtt Veszprémért online felületén. Olyan kérdésekre, jelenségekre hívja fel a figyelmet, amelyek az átlagpolgár számára érdekesek. Rendszeresen beszámol az önkéntesekkel szervezett civil akcióiról, és nem fogja vissza magát, amikor az ellenfeleiről mond nem túl hízelgő véleményt. Jelen van, ez vitathatatlan.

Az önkormányzatnak is van mozgástere

De az igazi „találmánya” az, hogy heti rendszerességgel szervez eszmecseréket az egyik belvárosi vendéglátóhelyen, aminek egyébként a tulajdonosa. Ott találkozik a támogatóival és szimpatizánsaival, hogy egy-egy adott témakörben megismerje a javaslataikat, ötleteiket, és elmondja, mit csinálna másképp, ha ő lenne Veszprém polgármestere. Ezekre a találkozókra szakértő vendéget is hív, mint legutóbb dr. Rácz Jenőt, a megyei kórház korábbi főigazgatóját. A téma az egészségügy volt.

Mindjárt az elején elhangzott a címbeli megállapítás: a betegség soha nem jobb- vagy baloldali, az egészség megőrzése és a betegek gyógyítása nem lehet politikai beállítottság függvénye. Tudjuk persze, hogy az egészségpolitikai döntések kormányzati szinten születnek, de az önkormányzatoknak még így is bőven lehetne mozgásterük. Dr. Rácz Jenő felidézte, hogy az ő igazgatása alatt a kórház még önkormányzati fenntartásban működött, és a közgyűlés minden előrevivő kezdeményezésüket támogatta. De a nagy központosítások idején mégis mit tehetne a városvezetés annak érdekében, hogy mi, városlakók, egészségesek maradjunk és ha mégis megbetegszünk, megfelelő körülmények között lássanak el bennünket?

Szűrőprogramok a kétkezi melósoknak

Adamecz Zoltán szerint mindennek az origója, hogy az önkormányzat valamennyi döntésénél vegye figyelembe, hogy annak következményei milyen hatással lesznek a lakosság egészségi állapotára. Helyi példaként említette a márkói bányában tervezett hulladékhasznosító, illetve az illegálisan megvalósult hulladéklerakás ügyét, ami Veszprém ivóvízbázisát is veszélyezteti. Egy felelős önkormányzattól elvárható, hogy folyamatos tájékoztatás mellett a lakossági érdekeket képviselje – mondta.

Önkormányzati szinten sokat lehetne tenni azért is, hogy a munkáltatókat szervezett munkahelyi szűrőprogramokra ösztönözzék, segítsék azok megszervezését és a költségvetésből a lebonyolításukra is áldozzanak. Ha a cégek, az önkormányzat és az egészségügy helyi szereplői összefognak, meg lehet csinálni – kapcsolódott a felvetéshez dr. Rácz Jenő, hangsúlyozva, hogy nem a menedzserszűrésekre gondol, hanem a kétkezi munkások rendszeres megelőző kontrolljára. Igazgatósága idején ez is működött.

Hódmezővásárhelyen megcsinálták

Volt olyan nap, amikor három, még éppen tünetmentes, de már életveszélyt jelentő infarktust találtak. Sok daganatos beteg köszönhette ezeknek az akcióknak, hogy a betegségére időben fény derült. A legkedvesebb története az volt, amikor egy hölgynél, aki már minden reményét feladta, hogy gyermeke lehet, és épp a vérzésproblémái gyógyszeres kezelésére készült, korai terhességet mutatott a hasi ultrahang. Az emlő-, a méhnyak- és a vastagbélszűrések államilag finanszírozottak – tette hozzá –, de a megjelenés ezeken a szűrővizsgálatokon országosan mindössze 35 százalék. Ez a háziorvosok felelősségét is felveti, de van rá megoldás. Az önkormányzati ráhatás egyik jeles példájaként Lázár Jánost említette, aki polgármestersége idején finanszírozásmegvonással „fenyegette meg” azokat a háziorvosokat, akiknek a körzetéből nincs legalább 80 százalékos megjelenés az emlőszűréseken. A kezdeti puffogásból mostanra jól működő gyakorlat született: a hódmezővásárhelyi nők 95 százaléka él az ingyenesen felkínált emlőszűrés lehetőségével.

Nem kell a meleg vizet feltalálni

Szemünk fénye a gyermek – folytatta a sort Adamecz Zoltán, jelezve, hogy az önkormányzatnak nem csak szerepe, de lehetőségei is vannak a legkisebbek egészségnevelésében. Védőnők, iskolaegészségügyi szakemberek, háziorvosok bevonásával, önkormányzati szervezésben és támogatással kellene sokkal többet tenni azért, hogy a gyermekeink egészségesen nőjenek fel. Ugyanilyen figyelem járna az időseknek is, akik a már meglévő nyavalyáikat sokszor az interneten talált hamis információk vagy az egymástól hallott praktikák alapján próbálják meg „öngyógyítani”. Kaposváron – mondta dr. Rácz Jenő – önkormányzati segítséggel kiválóan működik az idősek egészségakadémiája, a példát bármelyik város követheti.

Természetesen sok szó esett az egészségügy országos gondjairól, az orvos- és szakdolgozóhiányról, az ügyeleti rendszerről, meg arról is, hogy a torz motivációként működő hálapénz helyébe nem lépett semmi, ami például az orvosokat több munkára ösztönözné. A fizetésük ugyanannyi akkor is, ha egyet, meg akkor is, ha tízet operálnak. Nem kell pedig a meleg vizet feltalálni – jegyezte meg dr. Rácz Jenő osztrák példára hivatkozva. Ott az orvosok a fix bérükön felül központi forrásból kapnak többletfizetést, ha magas minőségű többletmunkát nyújtanak. Ez motiválja őket arra, hogy több műtétet végezzenek hibátlanul és több időt töltsenek a betegeik mellett.

Ami nincs, de lehetne

Visszatérve a veszprémi hétköznapokba, Adamecz Zoltán arról beszélt, miben lát még lehetőséget az egészségügy területén: az önkormányzat többnyire üres ügyfélszolgálati irodájában például egészségügyi információs és segítőközpont működhetne. A város évente rendezhetne bált és gálavacsorát, aminek a bevételét olyan egészségügyi célra lehetne fordítani, amire a központi költségvetésben nincs fedezet. A kórházi parkolási gondokat is meg kellene oldani. Erre ott lenne a vérellátós parkoló, de helyette mélygarázs létesült és megépítették az ActiCity üresen kongó parkolóházát. A kórházbejárónál szükség lenne egy védőtetőre, alatta egy tolókocsitárolóval, hogy a mozgásukban akadályozott betegek könnyebben bejussanak az épületbe. Szívesen összehozná a kórházvezetést a helyi nyugdíjasklubokkal, hogy azok az idősek, akik erre vállalkoznak és alkalmasak is, bejárhassanak a kórházba önkéntes kísérőként segíteni az épületen belüli eligazodást, társalkodóként, vagy könnyíteni az ápolók munkáját azzal, hogy teával kínálják az elesetteket. Számos országban van rá példa, hogy ez a szisztéma kölcsönös megelégedésre működik.

Vezető képünkön dr. Rácz Jenő és Adamecz Zoltán. Fotó: a szerző