Gyerekeknek, méghozzá elhagyott, szegény árváknak készült az első adventi koszorú. Két évszázada egy hamburgi lelkész a város nyomornegyedében élőket akarta megörvendeztetni a 24 gyertyás koszorúval.

Lépni alig tudunk a sokféle adventi koszorútól, a városok utcáin a kirakatokban, az üzletek előtti asztalkákon halomba állítva szinte kiverik a szemünket. A kisebb településeken egyszerűbbek a várakozás díszei, sok családban pedig még szalag vagy fenyőág sem jelzi Jézus jövetelét, a gyerekek legfeljebb az intézményekben látnak adventi koszorút.  

Pedig az első a hozzájuk hasonlóknak készült: majd kétszáz éve Johann Hinrich Wichern evangélikus lelkész állította a maga alapította árvaházházban a kicsik vigasztalására és oktatására. 

Hétköznap fehér, vasárnap piros gyertyák gyújtásával segített számolni, mennyi idő van még Jézus Krisztus születésének ünnepéig. Később az orgona mellől átköltöztette azokat egy nagy kerékre, amelyet felfüggesztettek. A gyerekek ámultak a csodán, az adventi stollen ízén (ünnepi kalács, a püspökkenyérhez hasonló). A fényes 24 gyertyás függesztett koszorú gyorsan követőkre talált. Olyannyira, hogy a németországi evangélikus templomokban ma is látható.

A meghirdetett várakozás a rendszerváltás óta lett nagy üzlet, akkor lépett nálunk nyilvánosságra az adventi koszorú. Addig néhány igazi keresztény családban egyszerű zöld ágakból hajlított körök négy fénye jelezte a várakozás idejét.

Az üzletekben kapható koszorúk nemcsak drágák, de személytelenek is. Még ha nem is vagyunk ügyesek, ám fantáziánk segítségével készíthetünk magunk is akár régi kedvencek felhasználásával. Sokkal fontosabb, hogy elcsendesedjünk – amennyire lehet a mai világban. Hallgassuk meg egymást, figyeljünk embertársainkra. Mint ahogyan a hamburgi lelkész is elsősorban azokra a kiszolgáltatott gyerekekre, akik senkinek sem voltak fontosak. Kétszáz év elteltével nálunk is vannak ilyen gyerekek, nem is kevesen.

Korábbi hasonló témájú cikkeink itt és itt olvashatóak. 

Wichern 1833-ban megalapította a Rauhes Haus, „Vadócház” elnevezésű intézményt, ahol a hamburgi nyomornegyedekből származó árva és elhanyagolt gyerekeket gondozták. Fő nevelési elve a bizalom, a megbocsátás és a közösség hármasán alapult. Az adventi időszakban, hogy szemléltesse a gyerekeknek, az egyre sötétebb és hidegebb karácsonyváró időszak egyben a fény felé vezető utat is jelenti, Wichern 1838-ban gyertyákat helyezett el az orgona körül, és mindennap meggyújtott még egy újabbat. Egy évvel később huszonnégy gyertyát erősített egy régi hintó nagy, örökzöld ágakkal feldíszített fakerekére, amelyből négy vastag, fehér, a négy adventi vasárnapot jelképezte, húsz kicsi piros pedig a hétköznapokat. Katolikus körökben azonban csak az első világháborút követően és leegyszerűsített formában készítették.

A kör alakú adventi koszorúnak se kezdete, se vége, ami Isten Krisztusban megnyilvánuló szeretetét jelképezi. Az örökzöldekből készített koszorú az örökké tartó reményt szimbolizálja. A sötétben világító gyertyák fénye a „világ világosságának” az eljövetelére utalnak.

A római katolikus egyházban az adventi koszorún általában három lila és egy rózsaszín gyertya áll. A rózsaszínt advent harmadik vasárnapján, az öröm vasárnapján gyújtják meg. Ez utóbbi szimbolikusan azt jelzi, hogy a bűnbánati időszakban is van ok az örvendezésre, hiszen már közel az Úr eljövetele. A négy gyertya négy fogalmat is jelképez: a hit, a remény, az öröm és a szeretet gondolatát. A protestáns otthonok adventi koszorúin a gyertyák bármilyen színűek lehetnek, bár legtöbb esetben az advent liturgiai színét követve négy lila gyertya díszíti a koszorút.