Rendhagyó módon versekkel, Domján Gábor költeményeivel köszöntjük az édesanyákat.
Közös titok
Anyám egy titkot emleget,
nem is kell beszélni róla,
hiszen mi tudjuk
s ez elég.
A János vitézre megyünk
az Operettszínházba
18. születésnapomon,
bevonulás előtt.
De ez még kevés
a nap jelentőségéhez,
egy teleírt képeslapot
is átnyújt a vonaton.
Megadja a módját:
a Rózsadombon vacsorázunk
késő délután,
a prímás neki húzza
az üres étteremben.
Legszebb mosolyával fizet.
Közös titkunk azóta furdal
– kukac a gombát –,
mi lehetett?
Nyári képek
Rólunk is készültek fényképek,
de csak nyári felvételek vannak.
Rövidnadrágos gyerekek,
a Megyeri réten sorakozunk fel
nagyság szerint,
anyánk Szmena 3 tipusú gépe előtt
vasárnap délután.
Éppen vakaródzom,
a magas fű csiklandja lábam.
Egy másik fotón
balatoni kikötő padján ücsörgünk.
Durcásan nézek, kilógok a sorból,
pedig – hármunk közül –
egyedül én úsztam meg
az intézetet.
