Bizonyára szeretni fogja a közönség A király beszéde című előadást, amelynek január 27-én, pénteken 19 órakor lesz a bemutatója a Petőfi Színházban. Mi a sajtóbemutatón jártunk.
1936-ot írunk. V. György fia, György (II. Erzsébet édesapja) pszichés dadogása miatt alkalmatlan arra, hogy tömegek előtt szerepeljen, és retteg is a megszólalástól. Holott erre nagyon nagy szüksége lenne egész Angliának, hiszen Európát egy ördögi szónok viszi a teljes őrületbe: Adolf Hitler. Egy zseniális beszédterapeuta és egy fantasztikus ember, Lionel Logue segít a királyi család tagjának, hogy ember legyen. Hogy király legyen. A két férfi barátsága egy életre szóló ajándék lesz mindkettőjüknek – s talán egész Angliának.
A király beszéde című film 2011-ben elnyerte a legjobb filmnek, a legjobb rendezőnek és a legjobb színésznek járó Oscar-díjat. A történetet David Seidler írta meg 2005-ben, ebből készült egy színházi előadás szövegkönyve, de mivel elképzelhetetlennek tartották a mű színpadra állítását, inkább filmet forgattak belőle.
Funtek Frigyes pár éve már megrendezte A király beszédét a kaposvári színházban. Ő és Oberfrank Pál, a Petőfi Színház igazgatója a mostani előadás két főszereplőjének kiválasztásakor egy percig sem tétovázott: Bertie, a későbbi VI. György király szerepére a Jászai-díjas Csankó Zoltánt, Lionel Logue-éra pedig Kőrösi Csabát kérte fel. Funtek Frigyes már korábban is dolgozott Csankó Zoltánnal. A rendező tudta, hogy Csankó úgy fog állni a színpadon, ahogyan ő elképzelte, és azt is, hogy Csankó Zoltán technikailag meglehetősen ügyes színész. Kőrösi Csaba habitusából pedig egyértelműen adódott, hogy a logopédus szerepére ő a legjobb választás. Mindkét színésszel sikerült pár szót váltanunk.
– Az csak a véletlen műve, hogy éppen ön szinkronizálta a filmben Colin Firth-öt, az viszont nem, hogy sokszor játszott már híres szerepeket nagyon híres film-, illetve színpadi színészek után.
– Például a Tóthék őrnagyát Latinovits után, az Ötödik pecsét egyik főszereplőjét Horváth Sándor filmes alakítását követően – mondja Csankó Zoltán. – Ezeket megnézi az ember, aztán elfelejti, amikor elkezd dolgozni a szerepen. Mindenesetre minden alkalommal nagy megtiszteltetés, ha a rendezők rám gondolnak ezeknél a szép feladatoknál. Engem mindig az a kihívás izgat, hogy saját magamból megfogalmazzam a figurát.
A Radnóti Színházban két évtizede a Nem félünk a farkastól fiatalemberét osztották rá Bálint András és Csomós Mari mellett (színpadi párját Nagy Mari játszotta), 2009-ben Győrben viszont már Marlon Brando, illetve Bálint András szerepét, George-ot kapta feladatul.
– Azt mondta, A király beszéde című film jó iskola volt az ön számára.
– A film egész más, mint a színházi előadás, mert Colin Firth csak a kamerának beszélt, nekem viszont el kell jutnom a huszadik sorban ülő nézőhöz is, viszont a szinkronmunka jó előtanulmány volt a szerephez. Egyébként a szinkron nagyon sok mindenre megtanít, ha jó a film és jók benne a színészek.
– Például mit tanult az ilyen munkákból?
– Ritmust, poentírozást, természetességet és egyszerűséget Colin Firth-től, Alec Baldwintól, John Travoltától, Cristoph Walztól és másoktól.
– Hogy érzi magát Veszprémben?
– A várost még nem sikerült megismernem, de a színházi kollégák, a színészek és a műszakiak is nagyon segítőkészek, befogadóak. Gondolom, érzik, hogy megszerettem őket, és látják, hogy komolyan veszem a munkát.
– A következő feladatok?
– Győrben hamarosan kezdjük Egressy Zoltán új darabjának, az Édes életeknek a próbáit, ez ősbemutató lesz, aztán pedig Szombathelyen Alföldi Róberttel dolgozom a Wolponéban, amelyben Jordán Tamás játssza a főszerepet.
Kőrösi Csaba már akkor fennhangon skálázik és nyelvtörőket mormol, amikor a színészbüféből átsétálunk a színházterembe.
– Ezen kívül hogyan készült Lionel Logue szerepére?
– Sokat olvastam az ausztrál beszédterapeutáról és amatőr színészről, a darab történelmi hátteréről. A rendező mindenkitől azt kérte, hogy legyen önmaga. Ezt a szerepet nem kell eljátszani, hanem meg kell élni. Aztán még hasonlóságot is felfedeztem Lionel és köztem: én is modelleztem gyerekkoromban, mint ő, a bátyám pedig beszédhibás volt, mert le akarták szoktatni a balkezességről, aminek dadogás lett a következménye. Szerencsére már rég túl van rajta, remek elektromérnök lett belőle.
– Milyen az előadás?
– Maga az előadás teljesen filmes formában készült, összesen 33 színpadkép-váltással, amit a színház új mozgó színpada tesz lehetővé. Elárulom, hogy a mozgó színpad motorját már harminc évvel ezelőtt, az akkori felújításkor beszerelték a színpad alá, csak valahogy eltűnt a pénz, amit a forgószínpad megépítésére szántak, így aztán a színház műhelyházában csak mostanában, a My Fair Lady című előadásra csinálták meg a műszaki kollégák a forgószínpadot. Persze új motort kellett vásárolni hozzá.
– Mit tud az előadás mondani a mai néző számára?
– Szerintem minden előadás a szeretetről szól, ez is. Két ember barátságáról, akik nagyon különböznek egymástól. Valaki azt mondta egy korábbi próbán: látszik, hogy nagyon szeretjük játszani. Nagyon jó csapat jött össze, és mindenkit megérintett a két főszereplő kapcsolata.
– Ön milyen színész: olyan, aki vágyik bizonyos szerepekre, vagy olyan, aki szívesen játssza, amit rábíznak?
– Éppen 33 évvel ezelőtt nyilatkoztam egy újságírónak, amikor a vásárhelyi színházból a nagyváradiba kerültem, hogy soha nem volt szerepálmom. Ez azóta sem változott.
A további szerepekben: Halas Adelaida, Módri Györgyi, Tóth Loon, Nyirkó István, Szeles József, Hunyadkürti György Jászai-díjas, Máté P. Gábor, Soltis Eleonóra, Dominek Anna, Szűcs László és mások. A jelmezeket és a díszletet a Jászai-díjas Csík György.
