– Itt vagyunk egy világháború és egy klímaösszeomlás küszöbén, egy világjárvány lecsengő szakaszában, mindez migrációs, egzisztenciális válsággal tetézve, vegyük már észre, az emberiség sorsa a tét – véli Buda Péter, akit tudományos értekezései és nem utolsó sorban a Friderikusz podcastjei révén ismerhetünk.
Kérdések sokasága áll előttünk!
Valóban, mi lesz velünk?
Merre tart a világ? Úgy ültünk be az MTA VEAB Kulturális Egyesülete Tudományról szabadON sorozatára, amelynek Buda Péter nemzetbiztonsági elemző volt a vendége, aki a tárgyilagosságra törekedvén a teljes komplexitásukban elemzi a világfolyamatokat. Jelenleg egy svájci egyetemen tanít.
Dr. Szentgyörgyi Szilárd, a Pannon Egyetem docense kérdezte a világ aktuális válsággócairól, köztük is elsősorban az orosz invázióról. Belém égett egy mondat, ami Kína és Oroszország szuperhatalmi törekvéseivel kapcsolatban hangzott el:
– Az, amiben élünk, messze van az ideálistól, de gondoljunk bele, mi az, ami ennél is rosszabb, mert az várna ránk. Anélkül, hogy jobbra tudnánk váltani a világrendet, ne essünk neki a jelenleginek nagykalapáccsal, mert ránk omlik az egész.
A kontraszelekció visszavág
A nemzetbiztonsági elemző kitért az autoriter rezsimekben érvényesülő – köztük Putyin Oroszországára is jellemző – kontraszelekciós spirál kialakulásának folyamatára.
– Nagyon fontosnak tartom, hogy beszéljünk erről, amikor egy autoriter vezető nem mer a kritikával szembenézni, nem mer olyan embereket meghallgatni, akik konstruktívan próbálják esetleg kényelmetlen tényekkel is megismertetni, objektívan. Az autoriter rezsim vezetője azokat szereti, akik csak annyit mondanak, hogy „igen, uram”. Aki azt mondja: Igen uram, de nem biztos… Az már gyanús. Így egyre inkább kiszorulnak azok a hangok, akik visszacsatolást tudnának a döntéshozó számára nyújtani.
– Ez történt Oroszországban is, Putyin több mint két évtizede van hatalmon, ez az idő elég volt arra, hogy az egyébként sem működő demokráciát még inkább leépítse, és olyan emberek kerüljenek pozícióba, akiknek a véleménye megegyezik az elvárttal. Az Ukrajnával szembeni háborút több éves titkosszolgálati előkészítő munka előzte meg, amely azt hozta ki, hogy az ukrajnai lakosság egy része nem támogatja az ukrán vezetést, a másik felét pedig meg lehet vásárolni.
– Szem elől tévesztették, hogy ez a társadalom nem Ázsia, hogy Ukrajna egyre több lépést tesz Nyugat-Európa felé. Magyarországon is közkeletű a sztereotípia, hogy Ukrajna egy lepusztult, korrupt ország. Ami erősen elnagyolt kép. Ebbe beleütköztek az oroszok is. Putyin úgy gondolta, titkosszolgálati jelentésekkel megtámogatva, hogy elindul és néhány napon belül az ölébe hullik az ország. Lehet, hogy önök közül is látták, a háború megkezdése után pár nappal kikerült egy orosz állami lapnak a honlapjára egy győzelmi jelentés arról, hogy sikerült a speciális művelet.
– Amit, azóta a BBC honlapján meg is lehet tekinteni, az oroszok a sajátjukról rögtön leszedtek. Ez is mutatja, hogy tényleg speciális katonai műveletnek szánták az egészet, Putyin nem akart háborút. Nem azért mert annyira báránylelkű, hanem azért, mert azt gondolta, hogy nem lesz rá szükség.
Buda Péter a továbbiakban kifejtette, hogy voltak félreértések nyugati részről is az ukrán képességekről és szándékokról, például evakuálni akarták Zelenszkijt, aki ha emlékeznek rá, azt mondta: nem fuvart kér, hanem muníciót.
A Prigozsin-jelenség
Az ukrajnai orosz agresszió aktuális eseményeiről beszélve Buda Péter azt mondta:
– Orosz részről egyre nagyobb lesz a késztetés arra, hogy egy kis szünethez jussanak, hogy össze tudják szedni magukat, azért mert ez a háború nem úgy sült el, ahogy szerették volna. Azt gondolom, hogy 17 hónap alatt 2 megyét elfoglalni, ez nem egy nagy teljesítmény. Ami ráadásul elképesztő ember veszteséggel járt. Félrekalkulálták. Hiba azt képzelni, hogy a világ racionális képlet alapján működik, mint egy laboratórium. Miközben nem. Nagyon sok a manipuláció, félreértés, félreértékelés. Nem pusztán a dezinformációk miatt, hanem mert fogyatékosak a képességeink a valóság értelmezésére. Ebből indult ki a mostani háború is. Egyébként meg ez nem csak erre a háborúra, de más helyzetekre is vonatkozik.
Hozzátette, nagyon nagy kérdés, hogy a nyugati közvélemény meddig tart ki, amit ráadásul különféle választások is befolyásolhatnak. Tehát nagyon sok az ismeretlen ebben a képletben. Amitől az elemző tart az, hogy a helyzet, ami Oroszországot kezdi magával ragadni, adott esetben teljesen irracionális cselekedetre is ráveheti a döntéshozókat. Mert nem lehet matematikai képletekben és racionális cselekvést feltételezve gondolkodni. Emlékeztetett, hogy a háború kitörésének az esélyét még avatott szakértők is tagadták. Mert úgy vélték, hogy ez nem volna ésszerű.
– A világ legtöbb háborúja nem ésszerű alapokon tört ki, hanem a saját és a megtámadott fél képességeinek a félreértése alapján – emlékeztetett. Nem kevésbé voltak érdekesek a Prigozsin féle puccsal kapcsolatos megjegyzései:
– Ezt erősítik az azóta is folyamatosan kiszivárgó információk. Tehát ne vezessen félre bennünket, hogy ez leállt. Ezek olyan folyamatok, amelyek nem tűnnek el. Semmi sem vész el, csak átalakul. Nagymértékben befolyásolni fogja az események kimenetét.
A továbbiakban azt fejtegette, hogy a Prigozsin-féle puccs kapcsán megkezdett tisztogatás kísértetiesen hasonlít a sztálini időkre. Sztálin is a második világháború előtt fejezte le a saját hadseregét. Ennek meg is itta a levét, mert teljesen felkészületlenül várták a támadást. Ezzel újra vissza is tértünk a kontraszelekcióhoz, ami az autoriter rezsimek általános mozgatórugója.
Robbanó dezinformációs bombák
A nemzetbiztonsági szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy, nem fogjuk valós időben megtudni, hogy mi történik a hadszíntéren. Az ukránok jól kiképzett tartalékegységei, a bevetésre várnak. Nyilván várnak a vadászgépekre, amik ősszel már megérkezhetnek. Az ukrán hadsereg hírszerzése, elhárítása keményen dolgozik és mindent megtesz, hogy félrevezesse az ellenséget, ami annyit tesz, hogy minket is félre fog vezetni. Nagyon sok a dezinformáció a háború kapcsán. Oroszország egyébként sem a nyilvánosságáról híres.
Az atomháború réme
Szentgyörgyi Szilárd kérdésére válaszolva kifejtette, ami a nukleáris fenyegetettséget illeti, az irracionális lépések esélye megvan. Ez nem riogatás – hangsúlyozta –, hanem egyszerűen számolni kell azzal, hogy olyan konfliktusban van a világ, amely nem matematikai képletek alapján működik.
Elhangzottak olyan vélemények, ahhoz hogy az oroszok a legminimálisabb szinten se foglalkozzanak nukleáris fegyverek bevetésének gondolatával, teljesen hihetővé kell tenni a válaszcsapás lehetőségét. Pillanatnyilag az a helyet, hogy azok a nukleáris fegyverek, amikkel az Amerikai Egyesült Államok választ adhatna, olyan repülőgépekkel juttathatók célba, amik az oroszok által relatíve könnyen leszedhetők. Ezért javasolják a cirkáló rakétáknak a tengeralattjárókra való telepítését és az orosz partok közelében való állomásoztatását. Egyre nagyobb fenyegetést kell alkalmazni ahhoz, hogy elrettentsék az ellenfelet.
Egyszóval, komolytalan lenne bízni abban, hogy Oroszország egy reggel úgy ébred fel, hogy „Jaj, én békét szeretnék!”. Szentgyörgyi Szilárd felvetette:
– Tanulhatnánk a történelemből, történelmi analógiák vannak, hogy egy ilyen iszonyúan komplex helyzetben milyen lehetőségek léteznek a konfliktus megoldására. De ez is szinte reménytelen, hiszen komoly szociológiai kutatások kimutatták, hogy a nagy társadalmi traumáknak legfeljebb három generáción keresztül van visszatartó erejük. Már három generáció elég ahhoz, mintha meg sem történt volna a háború, mintha nem is lettek volna járványok. És most itt tartunk.
Szó volt még arról a korszakonként visszatérő téveszméről, hogy a Nyugat gyenge, határozatlan. Ezt gondolta Hruscsov Amerikával kapcsolatban, amikor rakétákat telepített Kubába. De pont ugyanezt mondta Hitler is 1938 után, hogy a nyugatiakkal nem kell foglalkozni, ezek gyáva férgek. És bár a második világháború előtt ez a jelenség akár érzékelhető is lehetett, de hiba volt ennek az indokoltnál nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mert láthattuk, mi lett belőle: az emberiség történelmének legnagyobb tömegmészárlása.
Többpólusú világrend? Gondolkodjunk már!
Kína és a többpólusú világrend kérdése sem maradhatott ki ebből a világ sorsát fürkésző beszélgetésből. Oroszország visszakapja-e korábbi globális szerepét a világpolitikában, a világgazdaságban? A nemzetbiztonsági szakértő azzal a megjegyzéssel kezdte a válaszát, hogy a nemzetközi kapcsolatok tudományán belül van egy közmegegyezés, hogy a többpólusú világrend a leginkább háborúra hajlamosító berendezkedés. Aki nagyon erre hajt, az jó, ha elgondolkodik ezen. Zárójelben megjegyezve, az a sok kihívás, amivel szembesül az emberiség, pont az egységesebb cselekvést tenné szükségessé.
Arról nem is szólva, hogy Oroszországot nem éppen a közös cselekvés és a magasabb rendű szempontok mozgatják. Óriási a kockázata ennek a folyamatnak. Van egyfajta elmozdulás az Egyesült Államok korábbi szuperhatalma kapcsán. Az a fajta értékelés, ami ezt a folyamatot már le is játszotta előre, és úgy veszi, hogy már Kínáé ez a szerep, dilettantizmusra vall. Sok minden hiányzik ahhoz, hogy ezt kimondhassák.
Messze vagyunk még attól, hogy bárki átvegye az Egyesült Államoktól ezt a vezető szerepet, de még attól is, hogy igazán multipolárissá váljon a világ. Az a gazdasági, katonai, szövetségesi rendszer, amelynek az Egyesült Államok a centruma, működőképessé teszi ezt a rendet, az olyan komplex, hogy ezzel jelenleg senki más nem rendelkezik. A sok száz amerikai globális katonai bázissal szemben Kínának nagyjából van kettő a világban.
Ugyanez a helyzet Kína repülőgép-anyahajóival, stb. Egyes mértékadó gazdasági elemzők szerint Kína gazdasági növekedése megakadt, sőt visszafordult. Ez is azt jelzi, hogy ilyenfajta hatalomátvételre még nem kell számítanunk. Ám előfordult már a világtörténelemben nem egyszer, hogy a kihívók nem voltak tisztában saját képességeik korlátozott voltával. Két világháború tört ki úgy, hogy jött egy feltörekvő hatalom, amely hozzálátott a saját akarata szerint átrendezni a világot.