Inkább mosolyogtató, mint meghökkentő volt Szörényi Levente kijelentése, hogy ha Magyar Péter lenne a miniszterelnök, akkor Törökországba disszidálna. Jó utat, Levi! Nagyon sokat jelentene Magyarországnak, ha te oda költöznél. És vihetnél is magaddal másokat is.
Dehogy disszidálna Szörényi Levente Kossuth- és még sok egyéb más díjjal is kitüntetett, elismert zeneszerző muzsikus, énekes Törökországba. Az István, a király rockopera és több jeles mű zeneszerzője lehet, hogy Görögországot akart mondani. De a nyolcvanadik év közelében időnként megbotlik az ember nyelve, főleg ha nem stabil helyen van. Pláne, ha a szájüregen kívül.
Szinte minden Szörényi–Bródy-bakelitlemezem megvan. A legendás Illés zenekar, amely létrehozta a magyar nyelven énekelhető pop-rock zenét, időnként helyi népzenei motívumokkal, hangszerekkel színesítve a dalokat, idén ünnepli 60. születésnapját. A műfaj hazai megteremtésében elévülhetetlen érdemei vannak a száműzetésbe készülő legendának. Igazi, leplezetlen rajongója voltam az együttesnek. És persze a Fonográfnak is. Nélkülem nem volt koncertjük, ha Veszprémben jártak. A szakmámnak köszönhetően sokszor lehettem a közelükben. Szörényivel is többször interjúzhattam, örültem, ha találkozhattunk. Aztán egyszer ez az érzés hirtelen megtörött, megszakadt.
A Hattyúdal búcsúkoncertjére készült a zenész. Előtte Hévízen gyógykezeltette magát az egyik tó közeli központban. Oda beszéltük meg az interjút 10 órára. Egy veszprémi önkormányzati képviselő egyeztette a napot és az időpontot. Töreki Imre operatőrrel pontosan megérkeztünk. Mondtuk a fiatal kapuőrnek, hogy miért és kihez jöttünk. Azt válaszolta, hogy nem tudja ki ő, de menjünk csak. Az épületbe lépve, éppen a kezelőorvosával találkoztunk, aki jelezte, hogy Levente most nincs a szállodában, de felhívja, hogy itt vagyunk. A telefonos válasza az volt, hogy 11-re beszéltük meg. Semmi baj, üzentük, természetesen megvárjuk, ezért jöttünk. Ekkor jött a döbbenet: a művész úr közölte, hogy miután meghazudtoltuk az időponttal, nem ad interjút 11-kor sem. Az imádott bálvány becsapott, megalázott minket. Nálam azóta nem létezik Szörényi.
Véletlenszerűen hallom a dalait, de a lemezeit nem teszem a lejátszóba. És a Hattyúdal koncertjét sem néztem meg. Persze itt még írhatnám, hogy többször voltak Bródy János szerzőtársával eltérő politikai platformon – mondjuk úgy – kevésbé beszédes viszonyban. Ami nonszensz, még ha kettőjük viszonyában rendszerváltás után mások is lettek a politikai prioritások. A Kádár-rendszer diktatúrájában nem tiltották őket, hanem tűrték. A Hungaroton évente jelentette meg nagylemezeiket. Bródy zseniális szövegeit a cenzorok szerencsére sokszor nem is értették, így átcsúsztak a sanzonbizottságon.
Ha Szörényi Levente esetleg mégis „disszidálna” Törökországba, ott megtalálhatja azt, amit a kádári diktatúra jelenthetett neki. Igaz, emiatt itthon is maradhatna. Lehetne még javasolt útirány Peking és Moszkva is, hasonló életérzéssel. És idővel ne felejtse el átírni első szólólemezének címadó dalát. Mert csodálatos emlékekként az Utazás nótában St. Pölten, Brüsszel, Spanyolország, St. Tropez, Nizza, Monte-Carlo, ismert uniós országok és városnevek hangzanak el.
Akkor a napfényes Ankara szóba se került.
Fotó: RTL.hu
