Első alkalommal emlékeztek közösen a holokauszt áldozataira, első alkalommal tiltakoztak közösen a ma is tapasztalható megalázó megkülönböztetések ellen veszprémi polgárok. Az Emlékmenet szemerkélő esőben vonult át a városon. Az emlékezés köveit elhelyezve remélik, soha többé nem kell szembenézniük emberek kitervelt megsemmisítésével.
Egymást jól ismerő veszprémi polgárok idézték meg az áldozatok emlékét a holokauszt emléknapján. Hatszázezer honfitársunk elhurcolása kezdődött meg 1944-ben ezen a napon. A haláltáborokba a vidéki zsidókat hurcolták elsőként, köztük veszprémi családokat. A roma áldozatok egy részét „még csak” nem is hajtották vagonokba, ott lőtték őket agyon a magyar tábori csendőrök, ahol épp érték: árokparton, útmentén. Ma is több föltáratlan tömegsírról tudnak kutatók, amelyek cigány holttesteket őriznek. A veszprémi közös emlékezésen előttük is fejet hajtottak.
A Fláre Beás roma zenekar tagjai a valamikori gettó emléktáblájánál a cigány himnusszal tisztelegtek, amelyet anyanyelvükön és magyarul is elénekeltek. Krámer György, az Emlékmenet egyik szervezője azt javasolta, tanulják meg a többiek is, hogy jövőre együtt énekelhessék. Az Emlékmenet résztvevői megfogadták, jövőre megtanulják ők is.
A Szél utcai zsidótemetőtől indult első veszprémi Emlékmenet érintette az egykori zsidó közösség több fontos intézményének emlékhelyét. Mindenütt a művészet segítette a közösen emlékezőket a megdöbbenés, a fájdalom enyhítésére. Kovács Gáborján, a Váci Mihály Irodalmi Színpad tagjai és Krámer György vállalták a művek tolmácsolását.
A múltidéző együttlét a színházkerti Elnökök ligetében ért véget, ahol némi eszmecsere is kialakult: mit tehetünk, tehetünk-e egyáltalán azért, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg a borzalmak, emberek megsemmisítése fajuk, hitük, eltérő gondolkodásuk miatt. Elhallatszik-e egyáltalán azokhoz a polgárok hangja, akik ma is szándékosan egymás ellen hergelik embertársaikat, akik törvényekkel különböztetik meg azokat? Mennyit érnek az ilyen csendes tiltakozások? Ha együtt emeli fel hangját egy közösség, ha közösen kiáltanak állj-t, vajon a közös tiltakozásnak lesz-e eredménye?
Erre ki-ki belső meggyőződése alapján adta meg a választ, de azzal, hogy részt vettek az első veszprémi Emlékmeneten, kifejezték vágyukat, reményüket. Generációk sétáltak: gimnazista fiú édesapjával és nagymamájával, egy ifjú család két iskolás gyermekkel, házaspárok barátaikkal.
Vezető képünkön: Az első emlékmenet a zsidóság egykori fontos intézményeit kereste föl. Az iskola megmenetett kapuja előtt emlékeztek. Fotók: Hujder Balázs és a szerző
