Nem a böjtről és nem is az éhségről jutott eszünkbe, hogy milyen extrém dolgokat kóstoltunk meg gyerekként. Én akácfavirágot ettem a fáról pókostól, bogarastól. Az utcánkban volt olyan kishaver, aki a hámló vakolatot, az egyik unokatestvér a tyúkszart kultiválta pelenkás korában.
Egy pillanatra nem néz oda a szülő, és a csúszó-mászó gyerek szája már tele földdel, homokkal vagy nyers tésztával, ami éppen a keze ügyébe kerül. Megkóstoljuk, mert van az a kor, amikor az ízlelőbimbóinkon keresztül ismerkedünk a világgal. Ha nem vigyázunk, az utódok simán kieszik a maradékot a kutyatálból. Gyerekként a gilisztát szájba venni sem annyira undorító.
Ennél nagyobb baj, ha kavicsot, gombot vagy távirányító-alkatrészt nyelnek. Arről a sürgősségi osztály orvosai tudnának mesélni, hogy milyen extrém dolgokat képesek egészben lenyelni a gyerekek vagy az orrukba, fülükbe nyomogatni. Legókockát, nyuszicukrot, üveggolyót, gyöngyszemet meg más hasonlókat. Azért ebben a kategóriában a csúcstartó számomra a felnőtt ember, akiről a minap szóltak a hírek, mert lenyelt egy hét centi hosszú és két centi széles aranyrudat, amitől rosszul lett.
Attól féltek, hogy a cipőkrémre vagy a szappanra is rákap a gyerek
Gyerekként állítólag egyáltalán nem azért tömünk magukba ilyen egzotikus dolgokat, mert éhesek lennénk, hanem mert valami hiányzik a szervezetünkből. Mondjuk kalcium, és szinte öntudatlanul is igyekszünk ezt pótolni. Na de ugyan milyen anyag hiányzott a barátnőm legidősebb fiának szervezetéből, aki a Solea krémet nyakalta? A fogkrémet, különösen a mai, isteni gyümölcsillatot árasztó fogkrémeket, szinte minden gyerek rendszeresen szívogatja a fogkeféről, de kézkrémet csemegézni nagyon extrém. Azt mondja a barátnőm, attól féltek, hogy a cipőkrémre vagy netalántán a szappanra is rákap a gyerek.
Mindenesetre a „távozás lekövetésére” napokon át ellenőrizni kell a gyerek székletét. Sokan bizonytalanok, mikor várható, hogy felbukkan a várva várt apró alkotóelem, ezért gyermekgyógyászok lemérték, mennyi időbe telik egy átlagos, kisebb legókocka távozása.
A sámfa egy rugós, hátul gömbben végződő feszítőszerkezet
Ennél csak a felnőttkori marhaságok az abszurdabbak, amikor valaki „elcsúszik” és hopp, ráül egy almára. Ezt csak az orvos tudja kibányászni a fenekéből. Ugyanez mással megtörtént sámfával is. Ma már utóbbi veszély nem fenyeget, hiszen annyira kiment a divatból, hogy még a jelentését is el kell magyarázni. A sámfa az a rugós, hátul gömbben végződő feszítőszerkezet, amit a bőrcipőbe tettek régen, hogy a lábbeli ne veszítse el a formáját.
Andy Warhol írta le Joseph Beuysról, hogy amikor meglátogatta még a szegény korszakukban, Beuys egy vágódeszkát farigcsált és arról filozofált, hogy olyan nincs, hogy éhen hal az ember, mert legfeljebb megeszi az asztal sarkát vagy bármit. Jó étvágyat!
Fotó: Femina