Nem, nem a végtelen űrben, hanem itt, kies kis hazánkban kell keresni azt a fekete lyukat, ami mindent beszippant és egyre csak növekszik. Hét év alatt 126 hitelintézetet, hatvanezer terméket, kilenc számlavezető rendszert és hat netbanki rendszert kebelezett be, ennek során a korábbi takarékok és a Takarék Kereskedelmi Bank Zrt. teljes lakossági és vállalati hitel-, betét- és számlaállománya az új Takarékbankhoz került – olvasom az enpenzem.hu weboldalon itt.
Hogy mi ezzel a bajom? Több is van, de most konkrétan az, hogy megint bezár Veszprémben egy bankfiók, ahol épp elkezdtem otthonosan érezni magam. Három éve, amikor a Gyöngyvirág utcai kis „zirci takszövös” kirendeltségre (akkor már a B3-hoz tartozott) lakat került, levelet írtam az illetékeseknek. Most a Táncsics utcai (volt Kinizsi Bank, majd B3, végül Takarékbank) fiókon a sor, nekem pedig ugyanaz a problémám, mint akkor. Biztosan vannak magasabb üzleti szempontok a döntés hátterében, de könyörgöm, az ügyfél komfortérzete, elégedettsége nem fontos? Íme, az akkor elküldött levél, ami pusztába kiáltott szó maradt, ám továbbra is aktuális.
Tisztelt Hölgyeim, Uraim!
Valójában nem tudom, kinek kellene címeznem az alábbiakat, de remélem, jó szándékkal írt soraim célba jutnak így is.
S. Bonnyai Eszter vagyok, veszprémi lakos és a Zirci Takarékszövetkezetnek, majd a B3 Takarék Szövetkezetnek közel harminc éve hűséges ügyfele. Csaknem három évtizede intézem az ügyeimet ugyanabban a takarékszövetkezeti fiókban a veszprémi Gyöngyvirág utca 6. szám alatt, és ez akkor sem változott, amikor a város egy távolabbi részébe költöztem. Az ott dolgozó alkalmazottak szakmai felkészültségében, pontosságában és segítőkészségében soha nem csalódtam, de ezt más pénzintézeteknél is megkaphatja az ember. Amitől ők mások és többek voltak, az a személyes kapcsolati érték, ami sajnos eltűnőfélben lévő ritkaság a mai rohanó, elszemélytelenedő világban. Ebben a kicsi munkatársi közösségben minket nem a 136-os sorszámmal várakozó ügyfélként kezeltek, hanem X-ként, Z-ként, Y-ként. Miközben az ügyeinket intézték, gyorsan és profi módon, mindig jutott idő pár közvetlen, emberi szóra is, így az évek során szinte barátivá vált az ismeretség a dolgozók és a kliensek között. Akármerre jártam a világban, ha bármi kérdeznivalóm akadt vagy tanácsra volt szükségem, elég volt egy telefon, hogy tökéletes biztonságban érezhessem magam és a bankügyeimet. Jó érzés volt, hogy már a hangjukról felismertem őket, ez a fajta személyes „hozzájuk tartozás” is erősítette bennem a munkájukkal kivívott bizalmat.
Nemrég szomorúan értesültem arról, hogy a fiókot bezárják. Nagyjából úgy ért a hír, mintha egy közeli barátot veszítettem volna el. Tudom, hogy a városban lévő B3 fiókoknál ugyanolyan szakmai gondossággal fognak eljárni, tudom, hogy a Gyöngyvirág utcai fiók alkalmazottait is meg fogom találni valamelyikben. De a csapat, ami számomra ügyfélként olyan sokat jelentett, már nem lesz együtt és már semmi nem lesz ugyanolyan.
Azért gondoltam, hogy itt, ebben a formában is elsírom a bánatomat, mert szeretném, ha a jövőbeni stratégiájukban szem előtt tartanák, mi az, amitől Önök mások, jobbak és többek a versenytársaiknál. Profi bankot lehet találni ezerszám, szolgáltatásban, ajánlatokban, elérhetőségben akár csábítóbbak is lehetnek, de sokan vagyunk, akiknek a személyes kapcsolat többet ér. Ez volt idáig az Önök erőssége, kérem, ne hagyják elveszni!
