A házigazdák ellen az utolsó tíz percig vezetett a férfi-kézilabdaválogatott Párizsban, végül nem sikerült a bravúr. A kézisek elbúcsúztak az ötkarikás játékoktól. Kapitányi bocsánatkéréssel. A képernyőn látható férfikönnyek, a fájdalmas búcsú elszorította a néző szívét is.
Hat évtizede hallgatom, olvasom, nézem a magyar sport eseményeit, de még egyetlen sportágban, egyetlen szakvezetőtől sem hallottam, hogy nyilvánosan bocsánatot kért volna, amiért nem megfelelően készítette fel a versenyekre tanítványait. Chema Rodríguez szövetségi kapitány néhány mondattal beírta magát a magyar sport nagykönyvébe. Láthatóan könnyeivel küszködve válaszolt a franciáktól elszenvedett vereség után arra kérdésre, mit mond majd az öltözőben játékosainak: „Először azt mondom nekik, hogy bocs, az én hibám. Elnézést, sajnálom, mert lehet, nem a legjobban készítettem fel őket erre a mérkőzésre, mert támadásban nem voltunk jók. Egyértelműen az én hibám. Büszke vagyok rájuk, hogy itt játszottunk, hogy az utolsó mérkőzésen a hazai közönség előtt 50 percig pariban voltunk a legjobbakkal. A fiúk legalább a negyeddöntőt megérdemelték volna.”
Sírás fojtogatta, de az utolsó mondatok elhangzásakor már nem tudta könnyeit elrejteni, már nem akarta eltitkolni, mennyire fáj, hogy csapatát nem sikerült legalább a negyedik helyig elvezetnie. Utoljára a 2012-es londoni olimpián játszhattak a férfiak, Párizsban titokban az akkori negyedik helynél jobbat reméltek. Öt mérkőzésből egyet nyertek, azonban az egykori spanyol válogatott játékosból lett szövetségi kapitány nem a körülményeket hibáztatta, mentséget sem keresett, nem akarta másra vagy akár a nehézségekre hárítani a felelősséget. Nyilvánosan, a tv-kamerák előtt nyilatkozva állította, hogy ő hibázott.
S hogy ez a magatartás „ragadós”, mi sem bizonyítja jobban, mint az egyik játékossal, a várpalotai születésű Ligetvári Patrikkal készített interjú. A Veszprém Handball Zrt. válogatottja nehezen találta a szavakat, ő sem beszélt mellé, nem „maszatolt”: „Ezt a meccset megnyerhettük volna, rossz kezdés ellenére vissza tudtunk jönni, de olyan hibákat csináltunk, amelyek döntőnek bizonyultak.” Ennyi. Nincs fogadkozás. Nincs a divatos hárítás, hogy megyünk tovább. Hibáztunk. Nagyon fáj. Ha majd megnyugodtunk, megnézzük, mit csináljunk másképp.
Sokért nem adnám, hogy ezt az interjút legalább annyiszor ismételnék meg, mint Kós Hubert, Milák Kristóf vagy a párbajtőrcsapat győzelmét. Mert a győzelemhez vezető úton kudarcok is érik az embert, szükséges a felelősség vállalása is. Ami nálunk nem csak a sportból hiányzik.
Fotó: Getty images
