Ha bármikor is kirándultam volna arrafelé, valószínűleg rá se pillantok a szürkés kőfalra, pedig ahogy Korbély Barnabás, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság Bakony-Balaton Geopark Csoportjának vezetője megjegyezte, itt még a brazil geológusok is zokogni szoktak. Egész konkrétan ez egy világszenzáció, bökött rá ujjával a szürkeségben megcsillanó halványzöld foltokra.
A több tíz kilométer mélységből, a földköpenyből felrobbanó, zöldes színű peridotit kőzettörmelék az avatottaknak arról mesél, hogy iszonyatos energiájú vulkáni tevékenység alakította errefelé a tájat. Hogy pontosan mikor? Nos, nagyjából három-nyolcmillió éve, mégis szinte csak az imént. Ha a földtörténet teljes időtartamát huszonnégy órának képzeljük el, körülbelül 23 óra 57 és 23 óra 59 perc között. És a Balaton? Kapaszkodni tessék: a mi békés vizű, szép tavunk mindössze tizenhét ezredmásodperccel ezelőtt született.
Barna meghívására és vezetésével nemrég egy egész napos túra részese lehettem. A tihanyi Levendula Házban Bárány László rendező-operatőr kisfilmjével hangolódtunk rá a kalandra, a látogatóközpontban megnéztük az interaktív kiállítást, felsétáltunk a barátlakásokig, majd bejártuk a Hegyestű és Kopasz-hegy közötti, 26 kilométeres Tűz útja tanösvény több állomását, a szentbékkállai kőtengert se hagyva ki.
Kövek, vizek, vulkánok titkai
Utazás nemlétező helyeken – ez a világszerte mind népszerűbb geoturizmus lényege.
Ahhoz, hogy megértsük egy táj kialakulásának történetét, el kell tudnunk képzelni, milyen lehetett évmilliókkal ezelőtt és milyen erők formálták a mostani arculatát. Az épített örökség védelme mellett a földtörténeti értékek megóvása és az érdeklődőkkel való megismertetése a kilencvenes évek második felétől egyre inkább fókuszba kerül. Köszönhetően azoknak az elhivatott szakembereknek, akik szerte a világon a kövek, vizek, barlangok, vulkánok titkát kutatják, ma már a laikusok is kiruccanhatnak a földtörténeti múlt izgalmas, ismeretlen tájaira.
Amikor egy másik állomáson Barna arról mesélt, hogy most vagyunk legközelebb az egykori vulkán kürtőjéhez és hogy ez itt valóban a poklok pokla volt, engem, az „anti-természetjárót” is átjárt a felfedezői izgalom. Az egész Kárpát-medencében nincs még egy ennyire kürtő-közeli vulkánfal, mint ez itt, a Boncsos-tetőn. A pillekönnyű, vörösesbarna, „habos” szerkezetű kövek egy-egy darabját kézbe fogva szinte látni, érezni véltem azt a fortyogó forróságot, amelyben megszülettek.
Kitörés a Bermuda-háromszögből
A több mint húsz éve megalakult Balaton-felvidéki Nemzeti Park 2006-ban hozta létre a Bakony-Balaton Geoparkot. Hat évvel később az Európai Geopark Hálózat tagjai lettek, 2015-ben pedig elnyerték az UNESCO Globális Geopark címet, ami az UNESCO Világörökséggel azonos rangot jelent. A jelenleg 147 geoparkot számláló „elitklubba” nem könnyű bejutni, de bent maradni – a négyévenkénti, nagyon szigorú szakmai kontroll miatt – még nehezebb.
– A bekerülésünk évében tizenkét aspiráns közül csupán ketten jártunk sikerrel, a másik egy katalán geopark volt – mesélte Barna két állomás között, a terepjáróban zötykölődve.
A Bakony-Balaton Geopark két évvel ezelőtt a Duna vízgyűjtő területén működő másik hét geoparkkal közösen nagyszabású projektbe fogott Dunai GeoTúra (Danube GeoTour) néven. A projektnek köszönhetően újították fel két, már meglévő tanösvényüket és alakították ki a Tűz útját, amit most bejártunk. Mindhárom túraútvonalon a vulkáni természeti értékekre helyezték a hangsúlyt, összekötve a vidék kulturális és történelmi örökségének bemutatásával. A Káli-medence falvaiban pedig van mit felfedezni, ha sikerül kimozdítani az embereket a strand–lángossütő–partmenti butiksorok Bermuda-háromszögéből.
A varázsláda kincsei
A köveskáli és a kővágóörsi mosóháznál újabb ismeretekkel gazdagodtam. Ezek a falusi mindennapok és egyben a társasági élet fontos helyszínei voltak mindenütt, de ilyen állapotban megőrizve, felújítva csak a mi vidékünkön láthatók, sehol másutt az egész Kárpát-medencében. A legfontosabb tudnivalókat a tanösvények állomásain elhelyezett, kétnyelvű információs táblákról lehet leolvasni, ez segíti a vezető nélkül túrázó vándorokat.
Van azonban a projektnek egy olyan szála is, aminek az a célja, hogy – a helyben élő laikusokat megszólítva és bevonva – mind több embert tegyen érdekeltté a fenntartható ökoturizmus népszerűsítésében. A nemzeti park által meghirdetett geotúravezető képzések nagy sikerrel zajlanak, most vizsgáznak a tizenkettedik kurzus résztvevői. Geotúravezető bárki lehet, a különböző korú és előképzettségű hallgatók egyedüli közös nevezője a természetszeretetbe ágyazott geológiai érdeklődés. A sikeresen vizsgázottak közül többen – akár mint a geopark szerződött túravezetői – keresetkiegészítésként hasznosítják a tanultakat, míg másokat az tölt el örömmel, hogy az új ismereteket a családjukkal, barátaikkal közös túrákon adhatják tovább.
Ahogy Barna mondta, sokszor még a helybélieknek is a meglepetés erejével hatnak a tanfolyamon hallott információk. Mintha csak egy varázsláda nyílna fel előttük, lelkesen, szinte gyermeki örömmel fedezik fel egy ismertnek hitt világ karnyújtásnyira lévő, rejtett kincseit.
Miért készíts Geopark Terméket?
A Hegyestű képeslapra kívánkozó bazaltoszlopaitól is elbúcsúzva arról beszélgettünk, mit jelent a Geopark Termék védjegy, amire még a tihanyi Levendula Ház kicsi üzletében hívta fel a figyelmünket Korbély Barnabás. Ez is része a Dunai GeoTúra projektnek, és azt célozza, hogy az értékőrző, értékteremtő helyi kistermelők, kézművesek is részeseivé váljanak, magukénak érezhessék az ügyet. Ez egyfajta gazdaságélénkítő misszió azokban a mikroközösségekben, amelyek a geoturizmus révén kerülhetnek be a turisztika nemzetközi véráramába.
A geopark földtani örökségéhez kapcsolódó helyi termékekre pályázat útján lehet elnyerni a védjegyet, ami egyben a magas minőség garanciája is. A levendulától a mézeskalácson és gyógyteákon át a borokig már eddig is sokféle védjegyes termékre lehetnek büszkék a környékbeli termelők, de szinte bármivel érdemes megpróbálkozni, ha benne van a kötődés, a szeretet és a szakmai igényesség.
Végül álljon itt egy őszinte önvallomás. Soha nem voltam megszállott természetjáró és valószínűleg már nem is leszek. Ám ez a nap a Tűz útja tanösvényen igazi rácsodálkozással, ujjongó felfedezéssel és őszinte örömmel szolgált. Mostantól még lelkesebben fogok mesélni a Balaton-felvidékről, amelynek a közelében élhetek és azokról az emberekről, akik azért dolgoznak, hogy ezt a különleges tájat a világ csodáinak térképére helyezzék.
