A reggeli mediterrán csenden átdübörög egy lánctalpas munkagép, majd a fölöttünk lévő telken bekapcsol a légkalapács és egész nap vájja a sziklát. Apartmanház épül. Előszezonban. Nem tartja már be a turisztikai aranyszabályokat Horvátország sem. A nyaralás így korántsem zavartalan.
Rossz előjelek. Zadarhoz érkezve, Kožino előtt reménytelen dugóba futunk, útépítés lassítja a közlekedést május 22-én, ami már bőven előszezonnak számít. A horvát internetes hírportálok már húsvétkor turisztikai szezont vizionáltak, annyi volt a vendég. – Akkor miért nem februárban aszfaltoznak? – szentségelnek a turisták. Már meg se lepődünk, amikor a Zadar előtti kis falu, Kožino főutcája is le van zárva, fel van túrva. Szennyvízcsatornát építenek. A szálláshelyünkön két nap háborítatlan csönd után lánctalpas dübörgésére ébredünk. Még fel se tesszük a kávét, máris bekapcsol a légkalapács és nem hagyja abba, a felettünk lévő telken sziklába alapoznak. Házat építenek minden talpalatnyi helyre. A kis utcát 5-6 év alatt teletömték egymás seggébe lógó pazar apartmanházakkal. Fürdőmedence a második emeleten. Már le se kell menni a tengerig. Jó lesz nézni innen a másodikról – gondolják.
Végül is, mindenkinek a szíve joga úgy építkezni, ahogy az ízlése diktálja – az érvényes helyi szabályok szerint. De nagyon úgy tűnik, hogy ezek a helyi szabályok jócskán felhígultak Horvátország területén is.
Régen május 15. után és szeptember 15. előtt tilos volt bármilyen építkezéssel megzavarni a csendet, mert a háborítatlan nyaralás körülményeinek a biztosításából élt a lakosság. Ma már, úgy látszik, háttérbe szorította a turizmust az ingatlanbiznisz. Egy adta építőhellyé változott Horvátország Zágrábtól Dubrovnikig. Négy év alatt, amióta utoljára itt jártam, Kožino, ez a Zadartól 5 kilométerre fekvő festői kis falu teljesen átalakult. Két-három emeletes apartmanházakat húztak fel, szorítottak be közvetlenül a part fölötti első sávba Az egyiknek a milliomos tulajdonosa még a parányi strandot és a tengerparti ösvényt is lezárta volna, de fellázadt a falu, és akkor megkegyelmezett.
Ettől az irdatlan „fejlesztési” hullámtól totálisan elszálltak az ingatlanpiaci árak. Átlagban 2000 euró a lakások négyzetmétere, de lehet akár 10 ezer euró is. Ez utóbbi irracionális árat Dubrovnikban hajlandók kifizetni a vevők, de azért ott is jellemzőbb a némileg kevesebb, 7000 euró körüli ár. Azt, hogy még ez is mennyire irracionális, a magyar határhoz közeli, északi árakkal szokták illusztrálni. Varazsd, Bjelovar környékén már négyzetméterenként 20 euróért is lehet ingatlant venni.
Nem tudni, hirtelen fellángolásról van-e szó, vagy ez most már örökre így marad, és olcsóbb nem, csak drágább lesz minden. Mindenesetre az ingatlanpiaci statisztika szerint tavaly 6,9 százalékkal csökkent a kereslet Horvátországban, ezen belül még erősebben a külföldi vásárlások. A turistáknak nyaralás idején még ez is sok, pláne dübörgő légkalapáccsal a fejük fölött.
Vezető képünkön: Légkalapács előszezonban. Építkeznek úton-útfélen. Fotók: a szerző
