Verset olvasni nem divat. Verset írni sem, de attól még ír boldog-boldogtalan. A Facebookon tízezer szám osztanak meg verseket: a közérzetet kifejező három-négy sorosoktól a terjedelmes erkölcsi intelmekig és mélabús nosztalgiázásig sok mindent. Köztük valódi verseket is.
Ez utóbbiakat arról lehet megismerni, hogy első olvasásra nem adják meg magukat. Tehát ezeket nem lájkolja a kutya se, kivéve, ha közismert a vers vagy a költője. Ilyenkor egy tisztességes facebookoló olvasás nélkül is lájkol.
Szóval verset elég sok ember ír, olvasni azonban csak a töredékük olvas. Nos, én őket szeretném egy beszélgetésre és vershallgatásra invitálni. Balla Zsófia költőt látjuk vendégül október 4-én, szerdán 17 órakor a megyei könyvtárban.
Domján Edit
[stextbox id=”grey”]
Balla Zsófia: Nem lettem pesti
Nem lettem pesti, csak egy itt-lakó
kolozsvári. Budapestet úgy értem el
zihálva, hogy majd magához ölel.
De karolása csupán egy tangóra jó.
Csigaszarvként gyűrődtek
vissza barátok. Vagy nyomultak
hírnévbe-ködbe fel.
Csak lóg sután
két karom, mint a bizalom:
azt hittem, minden
barátság fölemel.
A látszat dagálya után
a köves puszta parton állok.
Egem sosem viharzik el.
Ittlétem nagylelkűbb hazához,
új dobbanáshoz foglaló.
Új szelek fújnak.
Minden csók ismeretlen.
Minden ölelés végtelen.
Más végtelenhez új hajó.
[/stextbox]