Fenomenális ember és énekes: José Cura elbűvölte a VeszprémFest közönségét és a közönség is őt. Az argentin tenor azzal búcsúzott Veszprémtől, hogy visszajön a 25. VeszprémFestre.
Kedves humor, ragyogó mosoly, alázat a muzsikustársak felé, a hatalmas énektudást már meg sem említjük. José Cura negyedszer is levette a lábáról a VeszprémFest közönségét tegnap este a História Kertben. Erősen fújt a szél, majdnem elvitte a kottákat, a mikrofonok úgy zúgtak, mintha az ég dörögne, de ezek a zavarónak tűnő tényezők sem törték meg a fellépőket. Csodálatos koncertet hallottunk, amelyen José Cura mellett színpadra lépett Barbora Kubíková gitárművész, Bizják Dóra zongoraművész és Pasztircsák Polina operaénekesnő. A zenekari kíséretet a Mendelssohn Kamarazenekar adta Kováts Péter művészeti vezetővel, felváltva José Cura és Mario DeRose vezényletével.
A világhírű tenor, karmester, zeneszerző a koncert kezdete előtt felelevenítette húsz évvel ezelőtti élményét, amikor is egy számára teljesen ismeretlen fiatalember felhívta őt azzal, hogy szeretné, ha ő lépne fel elsőként az akkor induló, teljesen névtelen fesztiválon. Mészáros Zoltán fesztiváligazgató volt ez a fiatalember, a VeszprémFest pedig azóta prémium fesztivállá nőtte ki magát. Cura szerint jelenleg Közép-Európa legjobb fesztiválja. Az énekes arról is beszélt, hogy ennyi találkozás után már szinte családtagokként üdvözlik egymást a művész, a kísérőzenekara és a közönség. Ráadásul Cura és a Mendelssohn is éppen negyven évvel ezelőtt indult el felfelé ívelő pályáján.
Cura az est első felében argentin dalokat adott elő, a másodikban pedig népszerű olasz operaáriákat és saját gitárconcertóját, amelyet a Covid alatt írt. Az első „felvonásban” minden darab előtt humoros kiselőadást tartott az adott műről, hisz a közönség soraiban valószínűleg kevesen tudtak spanyolul. Azt is megjegyezte, hogy dobjuk el néha a telefonunkat, és hallgassunk zenét, mert boldogok leszünk tőle. Az első dalok Barbora Kubíková kíséretében hangzottak el, ezt követően Bizják Dóra adta a kíséretet, majd bevonultak a Mendelssohn Kamarazenekar tagjai. A második rész egy zenekari bevezetővel indult. Ekkor már szinte szimfonikus zenekari létszámúra duzzadt a Mendelssohn, és borzongató, tökéletes volt az a zenekari hangzás, aminek fültanúi lehettünk. Meg is állapítottam magamban, hogy könnyű Mészáros Zoltánnak vagy Kováts Péternek, az Auer Fesztivál létrehozójának fesztivált szervezni, hisz világszínvonalú kísérőzenekart állíthatnak a világhírű vendégművészek „szolgálatába”.
Pasztircsák Polina szoprán aztán elhozta a libabőrt. Őt hallgatva még az erős szélről is megfeledkeztünk. Kettejük duettjeiről Curával pedig csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.
José Cura, miután már harmadik órája tartott a koncert, megjegyezte: most már annyit voltunk együtt, ameddig egy Wagner-opera tart. Azért kaptunk egy ráadást, végül Cura – hirtelen ötlettől vezérelve – azt mondta, hogy eljön a 25. VeszprémFestre is.
Fotók: Melczer Zsolt/VeszprémFest
