Egyszerre két kiállítás is nyílt a veszprémi Művészetek Házában, a Főtt béka és a Mozgó formák című. Ha valami összeköti őket, az a fanyar humor és a médiumok kreatív használata, avagy „átfunkcionálása”.
Zavarba ejtő rajzok, videók, mozgó, világító szobrok – nem lehet mellettük szó nélkül elmenni. Különben is, ami nem kelt megütközést, nem éri meg a fáradságot.
A Főtt béka című, január közepéig látható kiállítás két rokon érzékenységű művész, a magyar Szabó Eszter és az ír Aiden Barry műveiből nyújt válogatást. Mindketten sajátosan fanyar iróniával közelítenek az élethez és a művészethez. A valóság és a képzelet határait könnyűszerrel áthágják. Amikor megkérdezték Aiden Barryt, hogy mit jelent számára a művészet, akkor azt válaszolta, egyfajta kifinomult, gyengéd telepátiát. „Mintha valami nagyon intelligens módon kommunikálnánk azt, hogy mit jelent embernek lenni ezen a világon. Ez a művészet. Minden más, ami ezt nem teszi lehetővé, nem művészet, vagy nem jó művészet” – jelentette ki határozottan. Ő is és Szabó Eszter is pontosan így dolgoznak, kisebbségek, elnyomott közösségek, az élet dzsungele inspirálja őket, ahol igazán csak iróniával, humorral lehet elviselni az emberi léttel járó állapotokat. Közben szabadon beszélnek magukról és a világban elfoglalt helyükről is.
Forralják a vizet alattunk
Kiállításuk címe, a Főtt béka egy remélhetőleg soha el nem végzett, de metaforaként közismert kísérletre utal: a forró vízbe ejtett béka azonnal kiugrik, ám ha hideg vízbe teszik, amit lassan melegítenek, akkor állítólag megfőzhető, mert hozzászokik a fokozatosan forrósodó közeghez. A főtt béka esete az öntudatlan alkalmazkodást szemlélteti. A fokozatosan felmelegedő vízbe helyezett béka nem érzékeli a veszélyt, és végül elpusztul, amikor a víz eléri a forráspontot. A művészeket ez a jelenség a mai ember életének metaforájaként érdekli. A klímaválságban, de egyébként is az élet sok más területén az emberiség pontosan úgy viselkedik, mint ez a béka. Az itt látható művek mindegyike a forrásban lévő béka mítoszából merített.
A Sarah Searson kurátor koncepciója alapján megvalósult kiállításon a Csikász Galériában rajzok, festmények, videók, animációk és installációk láthatók január 14-ig. A kiállítás rendezője: Áfrány Gábor.
Kinetikus ősök és utódok
Amíg a Csikászban két képzőművésznő munkái szerepelnek, addig a kinetikusok tárlatán a Dubniczay-palotában csupa férfi a résztvevő. Vélhetően, mert ennek a művészeti ágnak fontos összetevője a mérnöki-műszaki munka. A megnyitón részt vett Csörgő Attila, a kortárs kinetika sztárja, akinek két munkája is látható ezen a Mozgó formák című kiállításon, olyan klasszikusok társaságában, mint Nicolas Schöpfer, Dargay Lajos, Harasztÿ István.
Ahogy megnyitóbeszédében Budai Viktória, a Nicolas Schöpfer Gyűjtemény vezetője elmondta, mindig is meghatározó volt a magyarok jelenléte a kinetikus és fényművészetben. Számos híres művész származott hazánkból: Moholy-Nagy László, Kepes György, Nicolas Schöpfer, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Ők már a múlt század elejétől kísérleteztek a mozgás, a fény, az idő beépítésével munkáikba, azzal a feltett szándékkal, hogy hangsúlyozzák a gép és a technológia jelentőségét az új modern világban.
A barkácsoló kelet-európai
A Varsóban élő kortárs képzőművész, Csörgő Attila az itt most kiállított, 2000-ben készült installációjával mintha fejtetőre állítaná ezeknek az ős kinetikusoknak a szándékait. Csörgőnek ez volt az a „magyar buhera” korszaka, amikor a keze ügyébe kerülő legegyszerűbb anyagokkal, például fával, csavarokkal, zsinórokkal, satukkal dolgozott és egyáltalán nem a tökéletesség, inkább a játékosság, az irónia vezérelte. Kényszerű „arte povera”. De a művész a későbbiekben is megmaradt „barkácsoló kelet-európainak”, ragaszkodik az egyszerű eszközökhöz, amelyekkel az elmúlt három évtizedben felépített egy jól felismerhető, minden elemében sajátosan kelet-európai világot. Méltatói a környezetébe zárt ember groteszk világáról is szoktak beszélni.
Az emelkedő és süllyedő, összeálló és széteső hurkapálcák rendszere, ritmusa egyszerre szórakoztató, költői és groteszk. Nemzetközi hírnevét az 1999-es Velencei Biennálé alapozta meg, amelyen ő képviselte Magyarországot. 2001-ben Munkácsy-díjat kapott, 2008-ban pedig kiérdemelte az Európa egyik legjelentősebb médiaművészeti elismerésének számító Nam June Paik-díjat.
A fiatalabb generációból láthatók továbbá Bolygó Bálint Londonban élő „filozófus, feltaláló” és a fiatalon elhunyt Dohnál Áron szobrász, grafikus alkotásai, akit az optikai hatások foglalkoztatták, a fényfestészet, fényművészet területén kísérletezett. Megtekinthetők a magyar kinetikus művészet megalapozója, Dargay Lajos szobrászművész szigorúan geometrikus alkotásai is.
Vass László Harasztÿ-szobrokat kölcsönzött a gyűjteményéből a kiállításra. A megnyitó után rögtönzött személyes tárlatvezetésen a műgyűjtő nagy kedvvel forgatta, működésbe hozta az installációkat. Harasztÿ István a hazai mobil szobrászat közkedvelt alkotója. Több műve már életében klasszikussá vált. Fanyar humorú, szatirikus alkotásaiba a Kádár-rendszer kritikáját vélte belelátni a közönség, ezért nagy feltűnést keltettek már az 1970-es években, aminek meg is lett a következménye.
Az elgondolkodtató, szórakoztató kiállítás kurátora: Dohnál Szonja. A megnyitón zongorán közreműködött: Dargay Marcell zeneszerző. Grászli Bernadett a Művészetek Háza igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket. A Mozgó formák január 31-ig tekinthető meg.
A másik tárlat, a Főtt béka január 14-ig látható a Csikász Galériában. Mindkettő a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program támogatásával jött létre.
