Az utóbbi napokban az országos sajtó arról cikkezett, hogy a Telekom Veszprém férfi kézilabdacsapata több száz millió forintos tartozást halmozott fel, ami személyes konzekvenciákat vonhat maga után, emiatt tulajdonosváltásra lesz szükség a Veszprém Handball Zrt.-ben.
Vajon miként történhetett meg, hogy a negyven évvel ezelőtt alapított egyesület gazdasági, pénzügyi helyzete olyan mértékben megroppant, hogy kártyavárként dőlhet össze, ha nem érkezik a megmentő, aki akár százszázalékos tulajdont is szerezhet a cégben?
És ki más lehetne ez a befektető, mint Mészáros Lőrinc, akinek az egyik építőipari vállalkozása beszáll a nagy üzletbe? Úgy tűnik, az ország gázszerelője végleg megérkezett Veszprémbe (is). Alábbi írásunkból megismerhetik a kézisek történetét, a névadó szponzorváltások eredményeit, következményeit és azt is, mi történt a hírhedt G-nap és a nem kevésbé hírhedt oligarcha érkezése között.
Hogyan jutottunk ide?
Nagyjából harminc évig kifogástalanul működött a klub és a csapat gépezete. Igaz, többször volt holtponton az egyesület, de mindig sikerült megoldást találni a felmerülő – elsősorban pénzügyi – problémákra egyetlen cél érdekében: hogy a hazai sikersorozatokat nemzetköziek is kövessék.
Az első siker az 1992-es Bramac Veszprém néven megnyert KEK-serleg volt a német Milbertshofen ellen, Joósz Attila mester irányításával. Egy évvel később szintén finálézott az akkor második legrangosabb elit mezőnyben a már Fotex Veszprém néven kézilabdázó csapat. A francia Marseille, ha csak minimális különbséggel is, de jobb volt Éles Józseféknél.
Várszegi
Akkor Várszegi Gábor érkezett mecénásnak, aki szabályosan megharcolt a Veszprémért a Bramac itteni vezetőjével, Csabai Bélával. Ha hinni lehet az akkori számoknak, nagyjából évi tízmilliós támogatással nyert a régiónkban a Balaton Bútorgyárat és az Ajka Kristályt is birtokló üzletember, aki már régóta külföldön él. Egyébként ő volt az, aki elérte Veszprém önkormányzatánál, hogy annyi millióval támogatja éves szinten a klubot, amennyit a képviselő–testület megszavaz a mindenkori költségvetéséből. Nagyjából ötven-hatvan millióig jutottak, amikor Várszegi kiszállt a kézilabdából. Ha az egyesület vezetői arra kérték, hogy adjon többet, azt válaszolta: ha tudtok jobbat, szóljatok! A Várszegi-érához tartozik egy KEK ezüstérem. Vass Sándor vezetőedző együttese 1996-ban a spanyol Bidesoával meccselt az aranyért, de második hely lett a vége.
Hajnal
Közben a klub egyértelműen egyszemélyű vezetőjévé, döntéshozójává váló, és azokért felelősséget is vállaló Hajnal Csaba a hazai és már nemzetközi sikerek hatására több mint száz céggel kötött támogatói megállapodást. Ez többek között azt is jelentette, hogy Magyarországon gazdaságilag egyeduralkodóvá vált a klub, így azt igazolt le, akit csak akart. Ezzel viszont olyan előnyt szerzett a riválisokkal szemben, hogy senkinek esélye sem volt az előzésre. Évente születtek az újabb hazai bajnoki és kupagyőzelmek.
MKB
Ez a sikersorozat megtetszett az Erdei Tamás nevével fémjelzett MKB Banknak. Adta hozzá a nevét és a pénzét. Nem hiteles források szerint kétszázmilliósra kúszott fel a csapat névhasználati joga – a banktitok miatt sohasem derült ki a pontos összeg. Összeadogatva a többi szerződésből befolyó pénzzel és a városi támogatással, a költségvetés kezdte túllépni a félmilliárdos összeget. Ebből mindössze nyolcvanmillió volt – a mai, divatos szóval élve – a közpénz, a többit cégek, vállalkozások dobták össze a további sikerek reményében.
[stextbox id=”grey”]A folyamatos pénzügyi erősödés lehetővé tette, hogy külföldről is igazolhasson a Veszprém. Ebben szintén úttörőnek számított a magyar rekordbajnok. Hiszen amikor a nyolcvanas évek legvégén egy ország kiáltotta, hogy „ruszkik haza”, akkor érkezett a klubhoz az orosz edző, Varerij Melnyik és játékosai, Igor Zubjuk, Jurij Zsitnyikov (az unokaöccse nyártól a Szeged irányítója lesz), majd a többiek, Szazankov, Szavko és Barabasinszkij is követték őket. Ez a tendencia később folytatódott. Jöttek a kubai válogatottak, aztán a horvátok, szerbek. Belőlük és persze a hazai klasszisokból gyúrt össze Zdravko Zovko vezetőedző 2002-ben BEK-döntős (a Bajnokok Ligája elődje) csapatot, amely ezüstérmes lett a német Magdeburg mögött. Ez a fantasztikus bravúr még a Fotexhez és a Várszegi–érához kötődött, de már érezni lehetett, hogy az üzletember nem akar többet beletenni a vagyonából a veszprémi kézilabdasportba.[/stextbox]
Jöttek a világklasszisok
Ahogy nőtt a büdzsé, egyre több világklasszis–jelölt és extraklasszis öltözhetett Veszprém–mezbe. Néhányan az itt kézilabdázók közül, akik meg sem álltak a világhírnévig és az ezzel járó Bajnokok Ligája győzelemig: Strebik Árpád, Mirza Džomba, Kiril Lazarov. Dejan Perić, Zlatko Saračević, Božidar Jović, Slavko Goluža, Ivan Lapčević, Marko Vujin. Igazán veretes névsor. És akik kalandvágyból, a folyamatos csábítás ellenére mégis veszprémiek maradtak: Éles József, Pérez Carlos, vagy akik magyarként, hűségesen másfél évtizedig, vagy még tovább szolgálták a klubot: Csoknyai István, Pásztor István, Iváncsik Gergő, Gulyás Péter.
Mocsai
A folytatásban egyértelmű volt a cél. Egyszer, valamikor, valahogyan megnyerni végre a legrangosabb nemzetközi serleget. A legjobb tizenhatig, nyolcig beverekedte magát a Veszprém, de a saját árnyékát nem tudta átlépni. Akkor jöttek a sorsolásnál a dúsgazdag sztárcsapatok, a Kiel, a Barcelona és a többiek, amelyek ellen esélye sem volt a Final Fourba kerülni. A továbblépésben néha a játékvezetők is akadályozták – leheletfinom, szinte láthatatlan ítéletekkel – a Veszprémet. Hogyhogy egy kelet-közép–európai kis ország csapata az elit négyesben? Na, ne! Innen kellett megtalálni az utat a végső cél eléréséig. Közben Mocsai Lajos vezetőedző együttese MKB előnévvel 2008-ban megnyerte a klub második KEK-serlegét, de a mélyben már mozdultak a hegyek.
Állami injekció
Szükség is volt rá, mert aggasztó hírek keltek szárnyra az egyesület pénzügyi helyzetével kapcsolatban. Városszerte folyamatos tartozásokról, ki nem fizetett számlákról pletykáltak, sőt, házkutatásokat is rebesgettek a veszprémiek. Bár voltaképpen minden titokban maradt ezzel kapcsolatban, azért mégis voltak jelek a drasztikus változásokkal kapcsolatban.
Magyarország legsikeresebb, legeredményesebb csapatának két választási lehetősége maradt. Vagy bedobja a törölközőt és az addigi sikerek után visszafejlődik kis csapattá, vagy előre menekül. Az utóbbit választotta. Ehhez az első állami injekciót az MVM-től kapta a klub. A csapat neve MKB–MVM Veszprémre változott. Alaposan átalakult az elnökség is. Előbb dr. Magyarády Péter, aztán dr. Hunyadfalvy Ákos távozott. Helyüket dr. Fonyó Károly és a már korábban is elnökségi taggá választott Kálomista Gábor vette át elnöki és társelnöki minőségben. Ezzel egy teljesen új élet kezdődött el az akkor 35. születésnapját ünneplő klub életében, amelyből időközben Veszprém Handball Zrt. lett.
Nagyhalak
A sportág iránt érdeklődők csak kapkodták a fejüket, amikor megtudták, hogy a még egyéves szerződéssel rendelkező Mocsai Lajos helyett a spanyol Carlos Ortega ül a kispadra, akivel érkezik segítője, barátja, Javier Sabate. És persze a spanyol játékosok is – például Chema Rodrigez, Marco Oneto, Christian Ugalde, majd Carlos Ruesga – jöttek a magyar bajnokhoz. Na és a legnagyobb fogás, Nagy László, aki a Barcelona egyéves ajánlatát váltotta ötesztendős veszprémi kontraktusra.
Száguldott is a Veszprém az új csapatával a Bajnokok Ligájában, de a Kiel egyszer még megállította a Final Four kapujában. Utána azonban négyszer is belépett az álom kapuján, ahol még egyszer sem járt magyar férficsapat. Sőt, tavaly csak egy pici kis szerencse kellett volna a mennybemenetelhez, de megint nem sikerült elsőnek lenni. Megint nem a Veszprém győzött, hanem a lengyel Kielce – és idén sem Nagy László csapatkapitány emelhette magasba a BL–trófeát.
A G-naptól Mészáros Lőrincig
Az elmúlt öt évben jó néhány olyan esemény történt a klub életében, amire nagyon sokan felkapták a fejüket a királynék városában. Ezt elsősorban az újabb, jobbnál jobb játékosok érkezése jelentette a klubnál. Például Christian Zeitz, Momir Ilić és Aron Pálmarsson leigazolásával „szétszedték” a német Kielt. Az emberek azt kérdezgették: mindezt ki fizeti? Választ sehol, senkitől nem kaptak. Azt viszont sokan tudták, hogy Fonyó Károly barátja és üzlettársa az a Simicska Lajos, aki alaposan meggazdagodott a közbeszerzéseken. Sokszor feltűnt a Veszprém Aréna VIP–páholyában, és bizony az ő cégeinek pénze is kellett ahhoz, hogy a magyar kézilabdasport zászlóshajója tovább úszhasson a nemzetközi vizeken. A Fonyó–Simicska párost Kálomista Gábor húzta elő a cilinderből, amikor a klub már nagyon megszorult pénzügyileg. Kálomista ekkor vált filmproducerből, a csapat nagy drukkeréből, majd elnökségi tagjából megkerülhetetlen klubvezetővé.
VIP-páholy
Arra Kálomista sem gondolt, hogy bekövetkezhet a G-nap, amikor Simicska Lajos trágár szavakkal vérig sérti barátját, harcostársát, az ország miniszterelnökét, Orbán Viktort. Ezzel újabb krízishelyzetbe került az azóta rendszeres Final Four–résztvevő csapat. Sokasodtak a kérdések a kialakult váratlan helyzet miatt. Maradjon-e a klub közelében a Fonyó–Simicska duó, vagy inkább a miniszterelnök mellett döntsenek? Mert – mint ismeretes – Simicska a balhé miatt kiesett a pikszisből, nem nyert a tendereken, elzáródtak előle a közpénz-csapok. Új stratégiára volt szükség. A döntés is megszületett. Ennek következtében Fonyó Károly lemondott, Simicska Lajos pedig a VIP–páholyból egy emelettel feljebb költözött az arénában. Azóta onnan nézi a mérkőzéseket.
Kormányközelben
Bár egy évvel ezelőtt a Szeged elleni bajnoki döntőn még a Hír Televízió logója volt a pályára ragasztva, a játékosok nadrágjára már rávarrták a Mészáros és Mészáros címert is. A politikai csata tehát egyértelműen begyűrűzött a veszprémi férfi kézilabdacsapat életébe is. A csapat neve Telekom Veszprémre változott. Az MKB Bank és az MVM is kiszállt a játékból. Pedig volt olyan sajtótájékoztató, amelyen az MVM képviselője azt állította, akár egyedül is „vinnék” a nevükkel a csapatot. Nem csak a név változott, de a nevek is az elnökségben. Csupa, a kormánypárthoz köthető potentát került a rendszerbe. Többségükben olyan emberek, akik azt sem tudják, mi az a kézilabda – de ha bármiben dönteni kell, együtt vannak.
Kirúgás, per
Harminckilenc év után kirúgták Hajnal Csabát is, aki felépített valamit, amire eddig senki nem volt képes. Ő és segítőtársai a kézilabdán keresztül Veszprémet felhelyezték Európa térképére, hírnevet, dicsőséget szerezve ezzel az országnak, a királynék városának. Embertelenül csavarták ki a kezéből, vették el tőle azt, ami az élete volt. Semmivel sem indokolható, durva módon váltak meg tőle. Hivatalosan soha, sehol, senki nem mondott, nem magyarázott meg semmit ezzel kapcsolatban.
A pletykák szerint a volt klubigazgató kezelhetetlen adósságba vitte a klubot. Ezt eddig senki nem állította és nem bizonyította. Akár hazugság is lehet.
Az viszont tény, hogy Hajnal Csaba felsőbb parancsra kilökdöste Horváth Gábort, a klub korábbi játékosát, világbajnoki ezüstérmes kézilabdázóját a VIP-ből. Horváth ugyanis elnökségi tagként jó néhányszor beolvasott Kálomistáéknak, nemtetszését kifejezve a klubban történtek, például Carlos Ortega kirúgása miatt. A köztük elfajult vita, amelyről a bulvárlapok is beszámoltak, a bíróságra került. Azóta sem született ítélet.
Tengernyi adósság
Tavasszal újabb klasszisok írtak alá a Veszprémhez: Manuel Štrlek, Dejan Manaskov, William Accambray, Kent Robin Tønnesen, Kentin Mahé és a füredi Győri Mátyás. És kivásárolták a szerződéséből a német Flensburg edzőjét, Ljubomir Vranješt, aki Javier Sabate helyén ül a kispadon a következő szezontól. A hírek azonban arról szólnak, hogy a 2,7 milliárdos költségvetést a zrt. nagyságrendekkel átlépte, tengernyi adósságot halmozott fel. Sokkal többet, mint öt évvel ezelőtt. Ismét sürgős mentőakcióra van szükség.
Úgy tűnik, csak Mészáros Lőrinc, a milliárdos oligarcha valamelyik cégje mentheti meg a veszprémi férfi kézilabdázást, amely a negyven év alatt sokszor volt végveszélyben, de sok segítséggel mindig kilábalt a bajból. Ha hinni lehet a számoknak, a mostaninál nagyobb veszély korábban soha nem fenyegette a klub életét.
Vajon mi lesz a sorsa Magyarország legerősebb férfi kézilabdaklubjának?