Kedden kezdődik a 29. férfi‑kézilabdavilágbajnokság. A magyar válogatott olyan négyes csoportban kezdi a tornát, ahonnan kötelező a továbbjutás. A rajtra kész Chema-csapat szövetségi kapitányának együttesét nem várom a legjobb négy közé. De azt látni szeretném, hogy játéktudásban, felkészültségben, mentálisan közelítjük az elit mezőnyt.
A magyar női kézilabda-válogatott bronzérmének sikerében benne volt az együttes bátorsága, mentális ereje is, ami addig náluk – a legfontosabb pillanatokban – csak ritkán volt látható, érzékelhető. A férfiaknál is nagyon hullámzó ez a fontos tényező. De azért Chema Rodríguez szövetségi kapitány együttesének játékában is fellelhető időnként a csapatjáték egységét, erősségét is befolyásoló tényező. A jövő héten kezdődő világbajnokságon is óriási szükség lesz a kohézióra, hogy ne csalódással végződjön a torna.
Haveri körben, szurkolói szinten, a játék kedvéért gyakran megbeszéltük, hogyha a magyar válogatott klubcsapatként indulna a Bajnokok Ligájában, nem jutna a Final Fourba. Ezt a feltevést egyébként korábbi kapitányok is megerősítették, amikor erről kérdeztem őket. Ebből az is következhet, hogy ezúttal sem leszünk a legjobb négy között. Legalábbis a papírforma szerint nem. Mert a norvég, dán, svéd válogatottak rendszeres részvevői a világ- és Európa-bajnokságok végjátékainak. Az öreg kontinens klubcsapataiból hazatérő klasszisaik ugyanis egységes, gyors, dinamikus kézilabdát játszanak.
Az viszont tény, hogy az erőviszonyok tükrében a hamarosan kezdődő világbajnokságot nyugodtan nevezhetjük EB 2-nek. Hiszen a más kontinensekről érkező válogatottak csak ritkán szólnak bele a végjátékba. Egyiptom évek óta a ritka és látványos kivétel. De ők is azt a tételt erősítik, hogy az európai klubokban játszó játékosai alkotnak erős, meglepetésekre képes nemzeti gárdát. Az északiakhoz csatlakozik még a francia, spanyol, német, horvát együttes. De a szlovén és a portugál csapat is akár fókuszba kerülhet. Ami máris hét-kilenc válogatott, amelyik erősebb lehet a magyarnál. Ez a realitás. Ide kellene befurakodni nekünk hatvan percig tartó, akaratos, ellentmondást nem tűrő, gyors, kreatív, taktikus, bátor csapatjátékot játszva, tökéletes fizikális és mentális felkészültséggel. Ez a minimális elvárás a fiúktól. És akkor a sportszerencse is a magyar válogatott mellé állhat. Ahogy a hölgyeknél is az utolsó percben, a végső támadásnál a franciák ellen, a Klujber–Győri–Lukács bronzérmet érő fantasztikus produkciójánál.
A 32 csapat részvételével kedden kezdődő 29. vb-t a Horvátország–Dánia–Norvégia-trió közösen rendezi. Mi, magyarok Hollandiával, Észak-Macedóniával és Guineával játszunk Varasdon. A csoportból kötelező a továbbjutás. Aztán majd meglátjuk, hogy meddig juthatunk. Jó lenne végre olyan magyar válogatottat látni, amelyik a legjobbakkal szemben is az utolsó pillanatig partiban van a győzelemért. Érezhessük azt, mint a lányoknál, hogy közelítjük az elit mezőnyt.
Holnap, Szegeden, a szerbek elleni utolsó felkészülési mérkőzésén talán körvonalazódik, hol tart a Chema-csapat.
Vezető képünk: Bánhidi Bence góljaira is szükség lesz a világbajnokságon. Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI
