Különleges kiállítás látható május 29-e és június 2-a között Veszprémben, a Pannon Egyetem aulájában, a Közös Halmaz Alapítvány szervezésében. A terem közepén több ajtó áll, amelyeket kinyitva történelmünkkel, múltunkkal, de gyakran a saját előítéleteinkkel is szembesülhetünk. A gondolatébresztő kiállításról és az alapítványról Kiss Katát, a kuratórium egyik tagját kérdeztük.
– Hogyan és mikor jött létre a kiállítást szervező Közös Halmaz Alapítvány?
– Egy hosszú éveken keresztül beszélgető és bővülő baráti társaságból nőttük ki magunkat. A cél egyszerű, néha mégis elérhetetlennek tűnik: képes legyen szóba állni egymással magyar és magyar. Az egyik komcsizik, a másik nácizik, miközben mindkettejük családján végigsöpört a huszadik század, és mindannyian magyarok. Az emlékek mások, az emlékezés közös. Meg kell értenünk a másik fájdalmát is, nem csak a sajátunkat.
– Kiknek ajánlják az interaktív bemutató megtekintését?
– Röviden: mindenkinek. Bővebben: mindenkinek, aki velünk együtt úgy érzi, ideje lenne gyűlölködés nélkül beszélni a huszadik század történelmi traumáiról. Mindenkinek, akit zavar, hogy a múltunkról csak kirekesztően, egymás meghallgatása nélkül beszélünk. Mindenkinek, akinek legyintettek már a fájdalmára.
– Mivel szembesül az, aki ellátogat a kiállításra?
– Nyitásra hívogató ajtókkal, amelyek mögött a látogatók interaktív felületeken találkozhatnak a velünk élő huszadik századdal – de egész másképp, mint ahogy eddig megszokhatták. Nincsenek leegyszerűsített féligazságok, nincs történelemóra, és ami a legfontosabb: nem mondjuk meg a tutit. Az ajtók befogadása során viszont lesz, aki elgondolkodik, lesz, aki elérzékenyül, lesz, aki felháborodik. Bármilyen érzése is lesz, abban bízunk, hogy a kiállítás tovább él benne, és végre elkezd beszélgetni, kérdezni, érdeklődni.
– Hányan látták eddig?
– Kétszer két hétig álltak az ajtók Budapest egy-egy forgalmas terén, éjjel-nappal. Úgy kalkuláljuk, 5–10 ezer fő nézhette meg érdemben a kiállítást, és persze sokan csak egy-egy ajtót nyitottak ki.
– Milyenek a visszajelzések?
– A legjobb azt volt látni, amikor a téren idegen emberek kezdtek beszélgetni, kilinccsel a kezükben. Történészektől, történelemtanároktól ugyanúgy elismerő visszajelzéseket kaptunk, mint a legfőbb célcsoportunkba tartozó laikusoktól. „Eddig azt hittem, toleráns vagyok, de most rájöttem, hogy nem eléggé. Van hova fejlődni” – mondta az egyikük.
[stextbox id=”grey”]A Közös Halmaz Alapítvány célja, hogy széles körű párbeszédet kezdeményezzen a huszadik század feldolgozatlan történelmi traumáiról, gondolkodásra, együttérzésre ösztönözzön azokkal a korszakokkal és eseményekkel kapcsolatban, amelyek a legtöbb meg nem értést, konfliktust váltják ki mindennapjainkban. Úgy vélik, ideje, hogy meghalljuk egymás hangját. Egy baráti társaságból alakult, korosztályát, kompetenciáit és világnézetét tekintve heterogén csapat dolgozik az alapítvány céljaiért. A projektvezetés, a rendezvényszervezés és az oktatás terén kellő tapasztalattal rendelkező társaságban jól kiegészíti egymást a történészhallgató, az iparművész, a közgazdász, a politológus, a szerkesztő, a formatervező, a grafikus. Céljaikról, munkájukról itt és itt olvashatnak bővebben.[/stextbox]
md