A digitális világban, amikor a valóság minden pillanata tökéletesen reprodukálható, előre-hátra tekerhető, szimultán egymás mellé állítható, a kollázs vált a művészi kifejezés egyik alapvető formájává. Ez a legjobb módszer a tört mozdulatok, egymástól idegen elemek, formák gyors, kombinatív rögzítésére. Ennél jobb már csak a dekollázs lehet. A Géczi-dekollázsok immu Pets című kiállítását Áfra János költő nyitja meg ma 17 órakor Veszprémben, a Dubniczay-palotában.
Aki látta már Géczi János József Attila-díjas költő, képzőművész tépett plakátjait, kollázsait és képverseit, annak világos, miről beszélek. Aki most találkozik velük először, annak elmagyarázom, hogy mi is az a kollázs, illetve a dekollázs. Tulajdonképpen a kiállítás címe is dekollázs. Véletlenül kiválasztott szótöredék Géczi egyik furcsa alkotásáról: immu Pets.
Nem is tudom, talán Majakovszkijnál kellene elkezdeni, aki azt mondta 1919-ben: „Az utcák a mi ecsetünk, a terek a palettánk.” Az még a kollázs ideje volt Budapesten Kassákkal, Moholy Naggyal, Berlinben a Bauhausszal. Utána jött évtizedekkel később a kollázs ellentéte, a dekollázs. A wikipédiát idézve a dekollázs az eredeti kép roncsolásával jön létre. A francia décollage szó fordítása felszállás, de feloldódás, elakadás is lehet. Ennek egyik technikája a szaggatott plakát, amit Géczi is művel már vagy negyven éve. Házfalakon, hirdetőtáblákon egymásra ragasztott plakátokat szaggat, hasogat. Legtöbbször nem is ő kezdi a munkát, hanem az utca népe, a gyerekek és az időjárás. A felső plakátba tépett hasadékok felfedik az alatta lévő plakátokat érdekes asszociációkat keltve. A lyukakon keresztül felsejlenek a gyorsan elfelejtett, korábbi történések, az idő rétegei. Ugyanakkor ki is törlődnek, eltűnnek dolgok. A kontinuitás megszüntetésével feloldódik az időkorlát.
Szinte látni a költőt, amint egy falat vizsgál, rajta a plakátrétegekbe zárt időt, a konkrét tárgy végtelenig absztrahált jeleit. Hogyan lesz a dekompozícióból és analízisből formák és gondolatok szintézise? Miféle mítoszokról beszélnek ezek a színes rétegek, a Géczi-dekollázsok?
A kollázs, dekollázs, frottage, emballage – mind olyan technikák, amelyek a legmélyebb összeköttetésben állnak korunk lényegével és karakterével. Hiszen a hétköznapok elemeit emelik be a művészetbe.
Párizsban volt egy egész alkotócsoport, az új realisták (Nouveau Réalisme), akik dekollázsoltak a ’60-as években. Elsősorban plakátokat szaggattak. Sok mindent belemagyaráztak a munkájukba: düh és reklámellenesség, irónia, önpusztítás, destrukció, párhuzamot vonva a társadalom hasonló folyamataival.
Géczi a maga módján figyeli, keresi, tépi, hasogatja a plakátokat Európa-szerte, előszeretettel a mediterráneumon, illetve a Balatonnál. Arra a kérdésre, hogy személy szerint ő miért vadássza ezeket a szinte vakolatvastagságú, lekopott, sokat tudó felületeket, azt a magyarázatot adja, hogy a helyi természet és a kortárs kultúra kollektív alkotásának tartja őket:
– A dekollázs a teljes megsemmisülés előtti utolsó lehetséges fázis, egyúttal az egzisztenciális pillanatnak megfelelő visszafelé pergés.
A kiállítás ideje alatt várhatóan fellép a Forte Társulat, Géczi versei alapján készült előadással. A Szépirodalmi Figyelő Kortársak kortárs olvasatban műsorának már tudni a dátumát: a sorozat keretében április 21-én 17 órától barangolhatunk Géczi János versvilágában. Felolvasók és a beszélgetés résztvevői: Seres Lili Hanna, Áfra János és Géczi János, moderátor: Vass Norbert.
Az elmúlt évtized során készült Géczi-dekollázsok immu Pets című kiállítása május 14-éig tekinthető meg a veszprémi Dubniczay-palotában.
Géczi János költő, képzőművész újrahasznosításában új értelmet nyernek a kultúra hulladékai, a roncsolt plakátok. Fotók: Képmás, Tiszatáj, Facebook
