Szoborköltöztetés zajlik Veszprémben, erről pedig mindenkinek megvan a véleménye. A hét kérdése sorozatunkban azt firtattuk, vajon hol látnák szívesen a Millenniumi emlékművet az olvasóink. A kommentszekcióban heves vita dúlt arról is, hogy egyáltalán kinek „illene” beleszólnia abba, hogy hova kerüljön egy köztéri alkotás.

„Minden városban van egy mágikus »hely«, egy hely, ahova akkor megyünk el, amikor komolyan akarunk gondolkodni az életről” – fogalmaz Paulo Coelho. A Millenniumi emlékmű eredetileg az idő múlásának lenne a jelképe, azonban az utóbbi évek történései némileg kitágították a jelentéskörét. A város egyik szimbólumaként ismert műalkotást már több mint egy éve senki sem kereshette fel, hogy mellette elmélkedjen. Úgy tűnik az EKF-év nyitóbulija előtt elköltöztetett szobor hamarosan újra láthatóvá válik új helyén, a Szabadság téren.

Miért is nem maradhatott az eredeti helyén?

Nem mindenki elégedett az áthelyezés tervével. Többen kifogásolták a helyszínválasztást, különösen a Szabadság téri zöldterületek csökkentése miatt.  Egy hozzászóló „gyalázatnak és szégyennek” nevezte a szobor odahelyezését, kiemelve, hogy az új helyszín „túl szűk” és „nem méltó” az emlékműhöz.

Több olvasónk is úgy véli, hogy az emlékművet vissza kellene helyezni az eredeti helyére, ahova az alkotója, Lugossy Mária megálmodta. Szerintük a műalkotás éppen ott tudná a legjobban közvetíteni üzenetét, ahova eredetileg felállították.

Városunkban a szoboráthelyezés nem egyedi eset. Korábban az Életfa kapcsán is sűrű vita alakult ki a lakosok körében arról, hogy hova illene ez a porcelánkolosszus.

…és ide?

Különféle alternatív helyszínjavaslatokkal is előálltak. Egy olvasó szerint a szobor nem illik a történelmi városrészbe – sem az Óváros térre, sem a Szabadság térre. A műalkotás rusztikus stílusa nem harmonizál a 19. századi házak „finom díszítéseivel”, és úgy véli, hogy a kettő építmény ezért üti egymást. Más a Budapesti úti körforgalom közepére helyezné a szobrot, ahol már korábban is állt egy alkotás. Szerinte a szobor célja a művészi érték továbbítása az utókornak, ami egy nehezen megközelíthető helyen is tökéletesen megvalósulhat. A javaslatot korábban ugyanis azért szavazták le, mert a gyerekek nem tudtak volna felmászni rá, azonban a kommentelőnket ezt cseppet sem zavarná.

A Budapesti úti körforgalomban korábban Bernar Venet Határozatlan vonala foglalt helyet. A veszprémiek még jó darabig láthatták a Kukac profilképén a „rozsdás vasdarabot”, amire városunk nem tartott igényt, pedig megtarthattuk volna, de mára már mi is arculatot váltottunk. Szerte a világban köztereken, parkokban, tengerparton állnak monumentális Venet-alkotások – Párizsban, Vancouverben, Berlinben, Nizzában, Strasbourgban, Kölnben, Hamburgban, Barcelonában, Dublinban és még sok más világvárosban. A veszprémi szobraiból azonban ma már egyik sincs a városunkban.

Felmerült mint új helyszín a zöldház melletti körforgalom is, ahol „van hely és tér”, és ahol a szobor úgymond, jobban érvényesülhetne.

A mi városunk. A mi döntésünk?

Felmerült a kérdés, hogy a városvezetés miért nem kérdezte meg a lakosságot a szobor áthelyezéséről. Olvasóink úgy látják, hogy egy népszavazással elejét lehetett volna venni a későbbi kifogásoknak és kritikáknak. Ráadásul a lakosok így úgy érezhetnék, hogy van beleszólásuk az őket érintő döntésekbe. A közterek talán ettől válnának igazán köztérré.

A viták és javaslatok ellenére a szobor áthelyezésének folyamata már elkezdődött. Minden jel arra mutat, hogy a Millenniumi emlékmű – legalábbis egy darabig – a Szabadság téren fog állni. Azonban megmozdult valami a városban, és egyre többen látják szükségét annak, hogy a lakosságot többször belevonják a városvezetési döntésekbe. Nagy Károly aláírásgyűjtó akciója is ezt bizonyítja.

Záró gondolatként pedig kolléganőmet, Bartuc Gabriellát idézném:

„A szobrász által megformált terek hatnak érzelmeinkre. Figyeljük csak meg, a boldog városoknak harmonikus a szobrászatuk és kreatív az építészetük! Az ember ott érzi jól magát, ahol az erővonalak a világegyetem törvényeivel összhangban állnak. Ha kaotikusan rakják le a szobrokat, vagy ha fenyegető nyomatékkal, indulatból, akkor rossz érzésünk támad.”

Vezető képünkön a Millenniumu emlékmű a veszprémi Óváros téren. Forrás: szoborlap.hu