Kiváló eredményeket értek el a lányoknak rendezett matematikai olimpián a magyar csapat tagjai, ám a hétköznapokban társaik többsége agyonizgulja magát a matekórák előtt.
Egy kézlegyintéssel szokás elintézni a lányok és a matematika viszonyát – nemcsak itthon, de szerte a világban. Nos, ezt a kézlegyintést kívánták kivédeni a lányoknak rendezett matematikai olimpia megszervezésével azok, akik szeretnék, hogy minél több leányzó forgolódjon örömmel a matek háza táján. Sőt azt se bánnák, ha valami olyan pályát választanának, amelynek sok köze van a számok és a halmazok tudományához.
Egyelőre Magyarországon még nem érték el céljukat, csak az biztos, hogy 7–8. osztályban a lányok teljesítménye e tárgyból lényegesen jobb, mint a fiúké, ugyanakkor a fiúk előnye a középiskolában jelentősen megnő. Míg a lányok pontszámai hetedikben 3,7 százalékkal jobbak, a 12. osztályosok esetében 20,2 százalék a különbség, de már a fiúk javára. Az eredményeket a kutatók azzal magyarázzák, hogy a lányok többsége olyan középiskolában tanul tovább, ahol a matematika tanítására kisebb súlyt fektetnek…
A számítástechnikai teszteknél minden vizsgált esetben a fiúk teljesítménye magasabb, 8. osztályban 5 százalék, 12. osztályban 22,4 százalék az eltérés a pontszámokban. A kutatók úgy vélik, a szülők a gyermekek óvodába lépésétől kezdve azt várják, hogy a lányok a verbális területeken, a fiúk pedig a matematikai problémák megoldásában érjenek el jobb eredményt. Ha egy lány eredményes a matematika területén, azt a kemény munkának köszönheti, ha egy fiú produkál ugyanilyen eredményt, inkább veleszületett adottságoknak tulajdonítják a sikert.
A lányok maguk is elfogadják, hogy matematikából „alacsonyabb rendűek”, mint a fiúk. Érzékenyebben reagálnak az elvárásokra, ezért a kedvezőtlenebb elvárások nagyobb hatást gyakorolnak rájuk. A negatív önértékelés kialakulásában szerepe lehet annak a felfogásnak is, hogy az ember vagy tehetséges valamiben, vagy nem, ezen változtatni nem lehet, márpedig a lányok a matematikában tehetségtelenebbek. Ha nem sikerül rövid idő alatt átlátni a matematikai összefüggéseket, feladatokat, egyre inkább meggyőződésükké válik, hogy a matematika túlságosan nehéz számukra. Az előrevetített tanulási nehézség pedig szorongást vált ki.
A lányok matematikai képességének alacsonyabbrendűségét cáfolva egyértelműen kimutatható, hogy azok a lányok, akik matematika szakon tanulnak tovább, semmivel sem érnek el rosszabb eredményeket, mint a fiúk.
Az oxfordi egyetem 2 éve vállalja azt a kockázatot, hogy a matematikát tanuló lányok ugyanannak a tesztnek a kitöltésére 15 perccel több időt kapnak, mint a fiúk. Eredményeik önmagukhoz képest jelentősen javultak. Az oktatók szeretnék, ha módszerüket nem kritizálnák holmi egyenjogúság nevében, hanem minden iskolatípusban alkalmaznák.
Addig is elégedjünk meg a magyar legjobbak sikereivel!
