A lengyelpiac utánozhatatlan hangulata már az első pillanattól kezdve magával ragad. Az árusok kiáltoznak a rögtönzött akciókról, hasraütésszerűen találják ki az árakat, egymással jókedvűen elbeszélgetnek, a vásárlók pedig izgatottan kutakodnak a leterített szőnyegekre helyezett tárgyak között. Igazi varázsa a nyüzsgésében rejlik.
Vasárnap reggelente, függetlenül az időjárástól vagy az ünnepnapoktól, a veszprémi Házgyári út különösen forgalmassá válik: a lengyelpiac kinyit, és egy egészen egyedi élményt nyújt a látogatóinak. Itt az apró kincsek és a használt cikkek várják új gazdáikat. Míg az árusok hangosan kínálják portékáikat, a vásárlók izgatottan alkudoznak. Az standok közé befurakodó gyerekek kíváncsian nézelődnek, míg a felnőttek elmélyülten kutatnak egy-egy különleges darab után.
Régi tervünk, hogy ellátogatunk a piacra egy kicsit körülnézni, úgyhogy vasárnap mi is felkerekedtünk, hogy elmenjünk kincset keresni. A parkolástól bár eleinte tartottunk, végül nem volt semmi gond, egész könnyen találtunk helyet, ha jól emlékszem hétszáz forintért. Ahogy beléptünk a piac forgatagába, rögtön a legkülönfélébb holmik kavalkádjának közepén találtuk magunkat. Régi bútorok, antik tárgyak, használt ruhák és cipők, könyvek, kerékpárok és konyhai eszközök sorakoznak, ameddig a szem ellát. Ez a hely igazi aranybánya mindazoknak, akik szeretik a különleges, egyedi darabokat, örömüket lelik a kincskeresésben és abban, ha új életet adhatnak a használt tárgyaknak.
Engedtem a csábításnak, hatalmas turkálórajongó vagyok, így számomra nem okoz gondot, ha ruhakupacok között kell kutatnom az egyedi cuccokért. Találtam is néhány kitűnő állapotú, márkás darabot, mindössze ötszáz forintokért. Néhány mosás, és máris új életet adsz a ruháknak. Tovább sétálva találkoztunk paradicsompalántákkal, étkészletekkel, televíziókkal, rádiókkal, szőnyegekkel, antik képekkel, sőt még kerti grillsütővel és finn szaunával is. Nehéz bármi olyan dolgot mondani, amit egészen biztosan nem talál itt az ember. Nem csupán a használt cikkek széles választéka teszi különlegessé ezt a piacot, hanem az a gondolat is, hogy minden tárgynak megvan a maga története. Az antik bútordarabok és régi könyvek magukban hordozzák a múlt emlékeit, és új tulajdonosaik számára is más jelentést nyerhetnek. Itt mindenki találhat valami különlegeset, ami otthonát vagy gyűjteményét gazdagítja. Akár egy régi lemezjátszóra vadászik az ember, akár egy egyedi ékszert keres, vagy egyszerűen csak egy jó könyvet szeretne hazavinni, itt minden igényt kielégítő választék vár.
Annyira belemerültünk a nézelődésbe, hogy észre sem vettük, hogy már órák óta sétálgattunk fel-alá. Meg is éheztünk egy picit, de a lengyelpiacon ez sem jelent problémát. Számos kis büfé van, ahonnan lehet válogatni, de az igazán autentikus élményt szerintünk a debreceni kolbász adja egy kis mustárral és uborkával, így mi is emellett döntöttünk. A lengyelpiacon felejtsük el a bankkártyánkat, mert azzal szinte sehol nem tudunk fizetni.
A rögtönzött vasárnapi programunkban nem csalódtunk, a veszprémi lengyelpiac ugyanis egy igazi gyöngyszem a város szélén. Fontosnak tartom azonban megemlíteni, hogy ez a bazár nem mindenkinek való. Egyesek nem szeretik a nyüzsgést, a zajos forgatagot, és inkább kerülik a használt dolgokat vagy „ócskaságokat”. Akik a rendezett, csendes környezetet és az új termékeket kedvelik, azoknak nem való a veszprémi lengyelpiac, legalábbis nem a legideálisabb helyszín. Nekünk viszont nagyon tetszett, egészen biztos, hogy kerítünk alkalmat arra, hogy újra ellátogassunk oda.
Készítettünk egy videót is a piacról, ami itt megtekinthető.