Ezt a párbeszédet a balatoni vonatjáraton hallottam pénteken délelőtt, Csopak és Alsóörs között. Körülbelül négy percig tart az út, ebből legalább hármat elvesztegettem a jegyvétellel, és csak utána kezdtem figyelni a párbeszédre a Piroskának becézett csörgő, csattogó bádogvonat végében. Úgy is mondhatnánk, hogy a saroglyában.
Az ajtónál ült egy öregasszony és egy öregember. Mintha ittfelejtették volna őket a múlt századból. Áll alatt kioldott fejkendő, hosszú, kényelmes szoknya, fekete parasztkalap. Jól elvoltak. Éppen legfrissebb ismereteiket osztották meg egymással jó hangosan, hogy a nagy zajban megértsék egymás szavát. Tiszta Hacsek és Sajó:
– Olvasta, hogy a Torgyán sírját feldúlták? A koponyáját ellopták!
– Orbán Viktort meg le akarják lőni!
– E’ment ezeknek az eszük! Nem tudják mán, mit akarnak.
– Hát olyan nincs, hogy ne lopnának. Mindegyik lopott, meg lopni is fog.
– Tavaly voltunk Tokajban, mert a papa tokaji születésű és a 70. születésnapjára hazakívánkozott. Mindenfelé Orbán Viktor feleségének volt kiírva a neve.
– Megvette a borászatokat?
Ezt az öregúr kérdezi, amire az öregasszony félreérthetetlen mozdulatot tesz. Az öregúr elmélázik kissé, és azt mondja:
– A Lévai Katalin…
Az öregasszony nem javítja ki a vélhető névtévesztést, mert az ő fejében már a történet eleje forog:
– A juhász lánya. Orbán Viktor gumicsizmában kérte meg 1988-ban a juhász lányának a kezét. Ismerjük az apját. Most meg…
Itt sajnos le kellett szállnom a vonatról, amit most igazán sajnáltam, mert el se merem képzelni, mennyi minden kiderülhetett volna még, ha legalább Almádiig maradhatok. Például, hogy Stadler, a juhászbojtár az Orbán apósa, vagy valami hasonló.
Ja, hogy nem értik? Hát, aki valamit nem ért, az szálljon föl a vonatra!
