Veszélyben Márkó, Bánd, Herend és Veszprém ivóvízbázisa – hangzott el újra meg újra szerdán délután a márkói kulturális központban azon a közmeghallgatáson, amit a Márkó II. bánya ügyében a vármegyei kormányhivatal szervezett. A háromórásra nyúlt összejövetel minden percét a nem ok nélküli gyanakvás és a teljes bizalomvesztés jellemezte.
Tóth Ferenc, a Biotit Kft. ügyvezető bányamérnöke mindjárt az elején leszögezte, hogy a közmeghallgatásra a cége által bérelt Márkó II. dolomitbánya bányászati engedélyének tíz évre szóló megújítása ügyében került sor. A jelenlegi és a jövőben tervezett hulladékhasznosítási tevékenységük nem tárgya a közmeghallgatásnak, az egy külön lakossági fórum témája lehet – mondta. Csakhogy a megjelenteket nem a bányászati kitermelés, hanem a térség karsztvizét veszélyeztető hulladékhasznosítás aggasztja, és szerettek volna megnyugtató válaszokat kapni. Nem sikerült.
A bizalmatlanság érthető. A közeli Márkó I-es bányánál egy másik bányatulajdonossal hosszú ideje csatázik a helybéli civilek közössége az általuk fotókkal is dokumentált illegális hulladékelhelyezés miatt. Az ügy megrekedt, a rendőrség állítólag vizsgálódik, a kormányhivatal nem lép. Árgus szemekkel figyelik hát, mi történik a Márkó II. bánya ügyében. A vészcsengő akkor szólalt meg bennük, amikor a márkói képviselő-testület szeptemberi ülésén Bán Zalán, a Biotit Kft. környezetvédelmi tanácsadója a cég bányatevékenységének meghosszabbításáról és a hulladékhasznosítási tevékenységük tervezett módosításáról adott tájékoztatást. Ez utóbbi lényege, hogy a tavaly megújított engedélyükben még nem szereplő, EWC 190503 jelű, „előírástól eltérő minőségű komposzt” besorolású anyagot szeretnének lerakni a területen. Az engedélyt 4000 tonnára kérik, de a terveik szerint évi 2000 tonna anyag elhelyezéséről lenne szó.
Ki lesz a felelős?
A három órán át tartó közmeghallgatás során annyi kiderült, hogy a Biotit Kft. a veszélyes hulladékok ártalmatlanításával is foglalkozó Ózon Kft.-től kapott megkeresést: be tudnának-e fogadni előírástól eltérő minőségű komposztot? Elvileg igen, hiszen a bányának azon a részén, amit már kivontak a művelésből, jelenleg is kezelnek és helyeznek el hulladékot. Gyakorlatilag meg akkor, ha a hatóság ennek megfelelően módosítja az engedélyüket. De miféle komposztról van szó? – kérdezték a jelenlévők. Miből keletkezik és mit tartalmaz? Ki garantálja, hogy nem lesznek benne a karsztvízbázist szennyező, szerves vagy akár szervetlen összetevők? Ki lesz a felelős, ha ihatatlanná válik a térség ivóvize? És ha lesz is felelősségre vonás, az az itt élőkön már mit segít?
Ez a fura elnevezésű komposzt egy földszerű anyag, ami az Ózon Kft.-hez beérkező hulladékból keletkezik egy olyan technológiai eljárás során, aminek minden fázisát ellenőrzik. Magára a komposztra is szigorú előírások és határértékek vonatkoznak. A kibocsátónál és a befogadónál is dokumentálni kell, hogy a komposzt ezeknek megfelel – magyarázták a kft. emberei, de hiába. Egy olyan országban, ahol naponta érkeznek hírek következmények nélküli szabálysértésekről, a környezetvédelmi szempontok sárba tiprásáról és a környezetkárosítók előtt megnyíló jogszabályi kiskapukról, ez egyáltalán nem meglepő. Többen és többször elmondták, hogy a Márkó II. bánya területén jelenleg egyetlen monitoring kút van és szerintük annak a megbízhatósága is kétséges. A tiltakozók aggodalmát erősítette a Bakonykarszt Zrt. megszólalója is, aki kijelentette: ezen a vízbázisvédelmi területen a hulladékelhelyezés semmilyen formáját nem tudják támogatni.
Nem hisznek senkinek
Mit szeretnének a márkói, bándi, herendi és veszprémi civilek? A legjobb az lenne, ha egyáltalán nem folyna bányászati kitermelés az érintett területen, mert a törésvonalak esetleges változása a vízáramlást is kedvezőtlenül befolyásolhatja – mondták. De ha mégis, akkor ne lehessen rekultivációs céllal hulladékot behordani a felhagyott művelésű bányagödrökbe. Semmilyet! Ha rajtuk múlna, a bánya meglévő hulladékhasznosítási engedélyét is visszavonatnák. A rekultivációnak számos környezetbarát megoldása ismert. Nem értik, miért nem ezeket alkalmazzák egy több tízezer embert ellátó ivóvízbázis fölött.
Az ígéreteknek már nem hisznek, a hatóságokban és a cégtulajdonosokban már nem bíznak. Szeretnék felrázni a közvéleményt, hogy minél többen álljanak melléjük és hallassák a hangjukat, mert ez mindannyiunk ügye, és a gyerekeink, az unokáink jövője múlik rajta. Szeretnék, ha az érintett települések önkormányzati vezetői és képviselői határozottan kinyilvánítanák, hogy ellene vannak minden olyan tevékenységnek, ami a környezetszennyezés lehetőségét hordozza. Mert a tapasztalat az, hogy a tilalmak érvényesítése sem megy mostanában, a megengedésből pedig gyakorta a szabályok gátlástalan és felelőtlen áthágása következik.
Civil siker a közgyűlésben
Mindezek után a civil összefogás valódi sikereként könyvelhető el, hogy a veszprémi önkormányzat mai közgyűlésén egyhangúlag határoztak arról a képviselők, hogy a város érintettsége miatt mostantól komolyan veszik a dolgot. Történt mindez úgy, hogy Porga Gyula polgármester júniusban még túldimenzionált problémának nevezte a márkói murvabányával kapcsolatos felvetést (akkor még csak a Márkó I. bányáról volt szó), ami Hartmann Ferenc interpellációjában került a testület elé. Szeptemberben aztán az ellenzéki képviselők közös indítványára döntöttek úgy, hogy a mai közgyűlés napirendjére kerül az ügy.
A polgármester írásbeli tájékoztatójához Hartmann Ferenc számos megjegyzést fűzött, és kiegészítő határozati javaslatot tett arra vonatkozóan, hogy Veszprém és térsége ivóvízbázisának védelme érdekében az önkormányzat ügyfélként jelentkezzen be a Márkó I. és Márkó II. dolomitbányákkal kapcsolatos mindennemű hatósági eljárásba. Továbbá, hogy az önkormányzat kövesse figyelemmel a Márkó I. dolomitbányában engedély nélkül elhelyezett kommunális hulladék lerakásával kapcsolatos eljárást, és minden eszközt ragadjon meg annak érdekében, hogy az illegálisan lerakott hulladékot engedéllyel rendelkező hulladéklerakóba szállítsák át. Mindez jelentős többlet az eredeti határozati javaslathoz képest, amiben mindössze annyi szerepelt, hogy az önkormányzat a márkói bányaterületen semmilyen hulladék lerakását nem javasolja, illetve ha erre mégis engedélyt kap a működtető, akkor javasolja a védelmi intézkedések (vízzáró szigetelés, csapadékvíz-elvezetés, kizárólag inert hulladékok befogadása, monitoring kutak) betartását.
Az ellenzéki kiegészítés egyhangú elfogadása feltehetően annak a személyes megjelenésnek is köszönhető, amivel Bánd és Márkó polgármestere, Márkó jegyzője, valamint a Bakonykarszt Zrt. vezérigazgatója is jelezte a testületnek, hogy az ivóvíz tisztaságának védelme nem lehet politikai hovatartozás kérdése, az bizony mindennél fontosabb közügy.
Kugler Gyula, a Bakonykarszt Zrt. vezérigazgatója elmondta, hogy tökélyre fejlesztett analitikai módszerekkel ma már 400–600 ezer elem mutatható ki a vizekben. Közöttük sok olyan is, amelynek az élettani hatásait még nem ismerjük, ahogyan azt sem tudjuk, miként lehet ezektől az ivóvizet mentesíteni. Az egyetlen biztos megoldás, ha ezek az anyagok be sem kerülnek a vizeinkbe. Végül határozottan így fogalmazott: a márkói bányák területén nem lehet és nem szabad hulladékot elhelyezni!
Szót kapott Csejtei Imre, a Márkói Tiszta Víz Mozgalom egyik vezetője is, aki rövid, ám meggyőző összefoglalóját adta a térség és Veszprém vízbázisát veszélyeztető folyamatoknak. A helyzet már most sem megnyugtató. A volt Bakony Művek területén 40 mázsa triklóretilén szunnyad a talajban. Ha elmozdul, a gyulafirátóti vízbázist veszélyezteti. Lassan, de nagy tömegben szivárog Nemesvámos felől a Séd-völgyi vízbázis felé a mezőgazdasági tevékenységből származó nitrátszennyezés. Ugyanezt a vízbázist veszélyezteti a Csatár-hegy elavult szennyvízhálózata. Herend – a magas nitráttartalom miatt – egy ideje már Bándról kapja az ivóvizét. A kádártai vízbázis hozama csökken, és részben ugyancsak nitrátos.
Kit szolgál a kormányhivatal?
Mindeközben a kormányhivatal tavaly megújította a Márkó II. bánya hulladékhasznosítási engedélyét olyan hulladékra is (EWC 170506 – kotrási meddő), aminek lerakásához a Márkó I. bányában – igaz, csak a civilek nyomásának engedve – a Fejér Megyei Katasztrófavédelem nem járult hozzá. „Kötve hiszem, hogy a kormányhivatal eljárását mással lehet magyarázni, mint súlyos, a vízvédelem elleni lépéssel. Ez egy hatóság részéről elfogadhatatlan, egyben tanulságos atekintetben, mennyire hagyatkozhatunk emberként, ott lakóként a bennünket szolgáló hivatalra” – jegyezte meg keserűen Csejtei Imre.
Vezető kép forrása: Márkói Tiszta Víz Mozgalom, a többi képé: Veszprém Kukac
