„Röviddel este háromnegyed hat után befejeződött a helyszíni vizsgálat, így ismét korlátozás nélkül közlekedhetnek a vonatok a Déli pályaudvar és Kelenföld között” – közölte a MÁV. Hozzáfűzve, éjszaka állhat helyre a menetrend a Veszprémet és a Balatont érintő vonalon.

A hírekből az derült ki, hogy átment a piroson egy mozdony, emiatt állt le a forgalom Kelenföld és a Déli pályaudvar között ma délután, az eset kivizsgálásának idejére. Hegyi Zsolt MÁV vezérigazgató szerint nem volt „szembeeresztés”, az utasok nem voltak veszélyben.

Mit mondjak, elég rossz jel, hogy a MÁV-nál állandósulni látszik Murphy-törvénye, miszerint ami elromolhat, az el is romlik. Már éppen örülnénk a tiszta, fűtött szerelvényeknek, amikor puff, leáll a közlekedés. Pénteken délben, hétfő délután. Ték it ízi? Nem, azért ezt mégsem nem lehet lazán venni. Mert innen kezdve bizonytalanná válik az ország közlekedése, két napi hideg élelemmel kell vonatra szállni, mert ki tudja…

A lányom, aki karácsony után sietne vissza vonattal Zürichbe, a legfrissebb hírek hatására már azt kérdezi, mi lesz, ha nem indul? Olyan nincs, mondom én, az optimista anya. Csak eljutsz valahogy a határig, onnan meg akár gyalog is tovább. Rossz vicc, az embernek már erre jár az esze kereke.

De volna itt egy kevésbé személyes, tehát komolyabban megfontolandó dolog. Nem ez a pillanat az, amikor elemezni fogom a MÁV-káosz gyökeret, mindenesetre érzékeljük, ez az egész káosz valahogy összefügg az ország állapotával. A közszolgálatokból kispórolt, a haveri beruházásoknál tonnaszámra elherdált pénzekkel. Kivétel a „közszolgálati média”, mert propagandára jut bőven.

Szóval, látnunk kellene, hogy ezt az egészet, a közlekedést, a gyógykezelést stb. így nem lehet megúszni, mégiscsak kéne az életünkért valamit tenni. Éppen ideje volna megteremteni a föltételeket a nyugodt, normális élethez, ahol nem azzal a gondolattal indulsz el, hogy nem biztos, hogy odaérsz.

Fotó: Telex