Oszlik a köd körülöttük, sőt, lehet, hogy igazi Cholnoky-reneszánsz kezdődött a közelmúltban Géczi szerkesztésében megjelent négykötetes sorozattal. Most pedig itt van Géczi János új regénye, a Cholnoky-történetek a Tiltott Ábrázolások Könyvéből, ami már egészen bensőséges kapcsolódásra utal.
Fel kell, hogy tűnjön Géczi János következetessége a veszprémi Cholnoky fivérek művészetének népszerűsítésében. Amikor évtizedekkel ezelőtt a Vár Ucca folyóirat kiadványaiban elkezdett velük foglalkozni, akkor még titokzatos félhomály és a méltatlanul elfelejtetteknek kijáró szűk körű, ám lelkes érdeklődés övezte őket.
A modern próza sokkal többet köszönhet Cholnoky Lászlónak és Viktornak, mint azt korábban gondoltuk. Veszprém irodalmáról nem is beszélve. Ugyanakkor az sem titok, hogy felfokozott idegállapotban éltek, alkoholisták voltak, a korabeli felfogás szerint linkek is, ami közrejátszott egész tönkrement életükben. Miről szabad beszélni egy családtörténetben, s van-e amiről nem szólhat a történetükbe belépő szerző? Egyáltalán miről szól a Pesti Kalligramnál most megjelent Cholnoky-történetek a Tiltott Ábrázolások Könyvéből? Mi késztette Veszprém egyik tekintélyes családjával, a Cholnokyakkal való bensőséges megismerkedésre, alakjuk megidézésére? – kérdeztük Géczi János írótól, akit Rómában értünk utol. Szívesen mesélt új könyvéről és kérésemre még egy saját portrét is küldött, ami a Tiberis partján készült.
– Mit tehet a fiatal, kezdő író akkor, ha olyan városban él, amelyet majd száz évvel korábban hárman is elírtak előle? S ráadásul a szerzők testvérek, akik azt tartották, a családi kötelék miatt joguk van egymás történeteire, beszédmódjára, olykor megjelent műveire is? Mivel ugyanahhoz a rokonsághoz, városhoz, néphez tartoznak, az-e a fontos, hogy a kortársak különbözzenek egymástól, vagy hogy a kort, természetesen enciklopédikus eljárással és természettudományi alapossággal, egymással felcserélhető módon bemutassák? Mi mást tehetünk, ha a famíliánkról, a lakóhelyünkről szóló, némelykor kisszerű, máskor merész kultúránk elemeiből épülhet csak fel az életünk (és az egyik regényünk), ha nem azt, hogy hagyjuk? Amikor nem hisszük, hogy bármi/bárki létezhet, ami/aki miatt a dolgok elhallgathatók, megmásíthatók? Lehet-e kegyesen hazudni? Ki az úr és ki a cifra szolga? Ilyen kérdések után, s több nekirugaszkodás után született meg a Kalligram Kiadónál kiadott Cholnoky-történetek a Tiltott Ábrázolások Könyvéből című regényem – osztotta meg velünk gondolatait a szerző az új könyvről, ami annyira friss, hogy most került ki a nyomdából.
Kiderült, Géczi több mint harminc éve, 1991-ben kezdte írni ezt a művet, sok változata létezik, de hogy a közelmúltban megjelent a szerkesztésében négy Veszprémre fókuszáló Cholnoky-összeállítás, a három testvér életével összebogozva most elmeséli a magáét is. „Mondható, ez a könyv egyetlen szerelem történetéből táplálkozik.”
– A Cholnokyak közül a novellista és újságíró Viktor, a geográfus akadémikus Jenő és a kisregényeket szerző László vált regényhősömmé, akik bár fiatal korukban éltek Veszprémben, a városról és a világmindenség működéséről szóló ismereteimet gyarapították. A testvérek kalandos sorsa azóta foglalkoztat, hogy megismertem közös életművüket, nem csak azért, mert révükön a tizenkilencedik-huszadik század fordulójának világára láttam, hanem mert mentalitásukban sokban előrevetítették azokat a gondokat, amelyeket a századvég és századelő jellemzőinek tartunk – magyarázta a Cholnokyak alakja megidézésének motivációit a szerző.
Ennyit elöljáróban a frissen megjelent, nyilvánvalóan nagyon személyes ihletettségű, titkokat felfedő könyvről, amelyről még biztosan fogunk beszélni.