Látjuk, halljuk, tapasztaljuk. Évek óta. Márpedig a veszprémi vasútállomás 2023-ban Európa kulturális fővárosának egyik kapuja lesz. Muszáj, hogy történjen addigra valami, ne a mostani állapotok alapján ítéljenek meg minket a majdani látogatók.
Elsőként itt van mindjárt az állomás körüli parkolás problémája. Szabad helyet találni se reggel, se napközben, se délután nem lehet, de legalábbis nagy szerencse kell hozzá. A vonattal munkába járók autói mellett gyanús, hogy hosszabb távon parkoltatott gépkocsikkal van tele minden kijelölt – meg ki nem jelölt – négyzetméter.
Míg a parkolás megoldatlansága főként a veszprémieket érinti, a vonattal érkező vendégek a városba való bejutás körülményeiből szűrhetik le az első következtetéseket. A jelen állapotokat tekintve arra se lehetünk büszkék. A buszforduló elhanyagolt, minimális infrastruktúrával se rendelkezik, a menetrend erősen kifogásolható.
A vasútállomás épületére is ráférne az alapos felújítás és korszerűsítés; kis üzlet, büfé-kávézó, információs pont, több mellékhelyiség, térkép- és újságárus is kellene. Akadálymentes megközelíthetőség, megfelelő kapacitású csomagmegőrző, biciklitároló, meg zöld növények, színpompás virágládák sokasága. Úgy „európaiasan”.
És minden bántó szándék nélkül muszáj őszintén beszélni arról is, hogy a Máltai Szeretetszolgálat gondozottjainak meg a közeli hajléktalanszálló lakóinak jelenléte sem kelt pozitív impressziót. Fogalmam sincs, mi lenne a jó megoldás, de remélem, hogy az illetékesek fejében már alakul egy humánus elképzelés.
Van még három évünk, ám az idő gyorsan telik. Tessék rá odafigyelni!
