Megúszta a Pap János-féle őrült műemlékrombolást, így ma is a veszprémi városkép meghatározó épülete. Ahogy a Lyka Károly szerkesztette Művészet 1905. évi negyedik számában olvasható: „ A Veszprémi takarékpénztár házának pályázatán 18 pályamű közül az első, 600 koronás díjat Reitzner Gyula nyerte el.”
Rekordgyorsasággal megépült, idén éppen 111 éve, hogy átadták a Kossuth utca elején álló Takarékudvart. Ma is impozáns, de szánalmasan elhanyagolt. Az épület tulajdonviszonyait nem ismerem, így csak találgatni tudok. Látszik, hogy a galambok ellen megpróbáltak védekezni a lakók(?), vagy talán a városi illetékesek(?), ám kevés sikerrel. A járdát körös-körül galambürülék szennyezi, a feltakarításáról senki nem gondoskodik. De még ha csak a galambok tehetnének róla, hogy a város szívében a pusztulás jeleivel kell nap mint nap szembesülnünk!
Az árkád oszlopairól fejmagasságig szakad le a vakolat, akárcsak a ház Kossuth utcai homlokzatának tető alatti ablakdíszítése. A csupasz téglák fenyegetően meredeznek, idő kérdése csupán, mikor látják elérkezettnek, hogy a mélybe zuhanjanak. Emberek százai járnak ott el naponta, kerülgetve a galambpiszkot és sosem nézve fölfelé. Akinek a dolga, tegyen már valamit, mielőtt megtörténik a baj!!!
s.bonnyai
