„Lehet, hogy ez egy csodálatos barátság kezdete.” (Casablanca)
Két legényke egy kis falusi konyhában együtt falatozik. Lerí róluk a velük született tehetség. Nyilván, mint a népmesékben, édesanyjuk bizonyosan hamuba sült pogácsát csomagolt nekik, mielőtt útnak eredtek a nagyvilágba. Barátok voltak és maradtak. Az egyik szegénylegényből miniszterelnök lett, a másikból pedig gázszerelő.
A történetük izgalmas, szerteágazó, ellentmondásos, sőt mondhatnám titokzatos. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy egy miniszterelnök csak úgy az út mentén hagyná a gyerekkori barátját. Segített neki egy kicsit, és mára már kis hazánk leggazdagabb embereként tartják számon. És közben meg is okosodott, minimum mint a Zuckerberg.
Igen ám, de miközben a miniszterelnök barátja útját egyengette a milliárdosok világában, ő maga legatyásodott: feleségével együtt tavaly nyamvadt 750 ezer forintot sikerült megtakarítania. A barátja meg már 380 milliárdnál tart! Nincs azonban miért aggódnunk. A zsíros kenyér mellett született csodás barátság olajozottan működik. Barátok nem hagyják egymást az árok partján.
A két legényke megemberesedett. Pocakot eresztettek, sokat dolgoztak, építkeztek, vásárolgattak, népes baráti tábort szereztek, és boldogan élnek, míg meg nem halunk.
