Nem vagyok egy kukacos alkat, meg öreg is vagyok én már a haknizáshoz, de most ezt hogyan hagyjam ki? Itt van ez a legújabb kampányplakát – a drótvágós – rajta azokkal, akik Sorossal együtt bontanák le a határzárat. Vannak ott Rogánéknál éppen elegen, úgy másfél perc alatt rájöhettek volna, hogy a piros keretben díszelgő szlogen olyan ziccer, amit magyar ember el nem szalasztana.
Akkor most nézhetünk. Ezek a plakáton mit is akarnak lebontani? A maffiaállamot vagy a határzárat? Ahogy elnézegetem az amatőr módon összebarmolt képet, talán egyiket sem. Csak ennyire tellett a propagandaminisztérium kreatív osztályától? Nincs egy rendes fotószerkesztő programjuk?
Az még csak hagyján, hogy a drótvágókkal felszerelkezett határzár-bontók valamennyien olyan jámbor képpel néznek a kamerába, hogy már-már megesik az ember szíve rajtuk. Különösen Vona rémült tekintete vált ki együttérzést a magyar választópolgárból. Hm, a többiekhez képest különösen aprócskára sikeredett, pláne ahhoz képest, hogy ő maga a megtestesült kormányváltó erő. Mitől ijedt meg szegényke ennyire? (Szólni kellene neki, hogy semmi baj, nem lesz itt határzár bontás!)
Szél Bernadett konszolidált és gondolataiba mélyed (mind mindig), kár, hogy a drótvágó nem áll elég elegánsan a kezében. Karácsony Gergely fájdalmas arckifejezéssel bénázik a szerszámmal, ugyan hogyan kapaszkodik bele? Rosszabbul áll neki, mint Szélnek. Gyurcsány(ahibás) büszkén magaslik a többiek fölé, vidáman és teljesen lazán ácsorog, mondhatnám lesz@rja az egészet. De Soros apánk, hát ő utánozhatatlan. Kedélyesen mosolyog, jókedvű és elégedett. Miközben rokkant. Súlyosan. Ugyanis a propagandagyárban addig igazgattak neki egy jobb kart, hogy ha leengedné, a térdéig érne. A bal karja még csak hagyján, az majdnem jó, bár a könyöke Vona válláról lóg bele a képbe.
Ejnye fiúk ott, a Rogán-bányában! Hát így kell ez csinálni?