Háy János olvas fel saját írásaiból az Olvasólámpa elnevezésű sorozatban február 16-án, csütörtökön 17 órától a Dubniczay-palotában (Vár u. 29.). Az est moderátora Kilián László szerkesztő, a Művészetek Háza igazgatóhelyettese.
A Sziveri János-díjas (és számtalan egyéb díjjal kitüntetett) Háy Jánost nem szükséges bemutatni az olvasóknak és a színházba járóknak, elég, ha csak felsoroljuk néhány művének címét: Egy szerelmes vers története, Háyland, A Gézagyerek, Dzsigerdilen (a szív gyönyörűsége), A bogyósgyümölcskertész fia, Ország, város, fiú, lány. Útravaló.
Ő maga írta saját magáról: „…Első szava sem a polgári körökben szokásos autó vagy pénztárca volt, hanem a vetőmag.
Háy gyökerei ebben a tiszta népi talajba kapaszkodtak, bár személyiségének szárba szökkenését már a főváros dekadens kultúrája határozta meg. Tanárai aggódva kísérték tevékenységét. Számtalan rossz jeggyel próbálták jó útra téríteni. Gimi után tett néhány sikertelen felvételit a Szegedi Tanárképző oroszt-történelem szakára, majd egy sikereset. Mit keresett hősünk, egy hegyvidéki legény a pusztákon? A válasz egyszerű: a barátnőjét. És mit ad isten: meg is találta. Azóta is – különben együtt. Háy a költészetről nem mondott le, de titokban rockzenei karriert dédelgetett. 81-ben megalakította az Originál Láger nevű zenekart, amely néhány demó-felvételt követően feloszlott. Ez a csalódás végérvényesen derékba törte Háy rock-zenei pályáját.
Bár 82-től publikált, első kötete csak 89-ben jelent meg. A kötet nyitómondata: „Háy János nevű személy nem létezik.” Ez a nemlétező személy megjelentetett még tíz könyvet, született neki két gyermeke, elvégezte az ELTE esztétika szakát. Az írások mellett megjelentek rajzai, festményei is. Háy író, költő és amatőr képzőművész, de álmaiban még mindig ott áll egy színpadon és a Szaljut nevű szovjet gitárral nyomja a rokendrolt….”
