Amikor a vastaps lecsengése után kiléptem a nézőtér ajtaján, egy közepes méretű gombóccal a torkomban csak annyit tudtam kinyögni Vándorfi László rendezőnek: zseniálisak vagytok! A Pál utcai fiúkat mindenkinek melegen ajánlom.
Évekkel ezelőtt úgy hozta a sors, hogy két héten belül sikerült megnéznem a Pesti Színházban és a Petőfi Színházban is A dzsungel könyvét. Azt A dzsungel könyvét, amelynek a zenéjét Dés László szerezte, a dalok szövegét Geszti Péter, az előadás szövegét pedig Békés Pál írta. Nagyszerű volt mindkét előadás, de mintha a veszprémi egy árnyalattal élvezetesebb, látványosabb, magával ragadóbb lett volna, mint a fővárosi. Akkor a Petőfi Színházat Vándorfi László igazgatta, azt az előadást pedig Krámer György rendezte. (Azt is meg kell említenem, hogy pár évvel később a Pannon Várszínházban Vándorfi László is megrendezte A dzsungel könyvét. Akkor szintén egy remek előadást láthatott a közönség.)
Most viszont itt van nekünk A Pál utcai fiúk. Molnár Ferenc regénye, amely alapján a darab készült, ma is aktuális, hisz alapmű az emberi társadalom természetéről, a hősiesség, az árulás, az esendőség és a hazaszeretet fogalmáról. Dés László és Geszti Péter összeszokott párosához ezúttal Grecsó Krisztián csatlakozott. A Vígszínházban tavaly novemberben volt a musical bemutatója, a Pannon Várszínházban pedig április 8-án. Ezúttal nincs összehasonlítási alapom, mivel a fővárosiak produkcióját nem láttam. Elolvastam viszont pár méltatást róla, és megállapítottam, hogy a dicsérő kritikák mindegyike szólhatna a Pannon Várszínház előadásáról is. Biztos, hogy a Vígszínház vezetése sem véletlenül adta oda a musical színpadra állításának jogát a vidéki színházak közül elsőként a Pannon Várszínháznak: respektálja a Vándorfi–Krámer páros „szakértelmét”.
Nem tudom, hány éve tart Vándorfi László igazgató-rendező és Krámer György koreográfus-rendező „együttgondolkodása”, de már nagyon beérett a dolog. Pár hónapja a Bunkerrajzoló is egy csoda volt, de szerintem A Pál utcai fiúk a csúcs.
A fiatal színészek az előadás első percétől az utolsóig jelen vannak a színpadon, mármint nemcsak testileg, hanem szellemben és lélekben is. Néztem, ahogy minden arcizmukkal, testük minden porcikájával játszanak, láttam, mennyire élvezik, amit csinálnak, habár az első táncjelenettől az előadás végéig szakadt róluk a verejték. Átjött az energiájuk, a lendületük, beszippantotta a nézőtéren ülőket a lelkesedésük, a fiúk tökéletesen azonossá váltak azokkal, akiket alakítottak.
Vándorfi László rendezőként átültette azt a színházimádatot, szakmai alázatot és jó értelemben vett munkamániát ezekbe a fiatalemberekbe, ami benne is megvan, Krámer György pedig nagyon látványos táncjeleteket tervezett az előadáshoz – amiben szabad kezet kapott a Vígszínháztól. Az időtlen jelmezeket Justin Júlia tervezte, és mivel a nagyon praktikus, sokfunkciós díszlet megálmodóját nem említi a színlap, valószínűleg csapatmunka volt a kitalálása.
A Pál utcai fiúkat játszó színészek mindegyikének a nevét le kell írnunk – mert megérdemlik: Szelle Dávid (Boka), Szente Árpád Csaba (Nemecsek), Zayzon Csaba (Geréb), Punk Péter (Csónakos), Molnár Ervin (Kolnay), Ruff Roland (Barabás), Gábor Márkó (Weisz), Farkas-Csányi Attila (Richter), Gönczi Jakab (Csele), Magyar János (Leszik), és jók a vörösingesek is: Kékesi Gábor (Áts Feri), Keresztesi László (idősebb Pásztor), Lenchés Márton (fiatalabb Pásztor), Kovács Gábor (Szebenics), Kátai Norbert/Órás Martin, Schafer Benedek, Kiss Máté, Pásztor Richárd, Simon Patrik és Patkó Ádám. Rácz tanár urat és Janót, a grund őrét Kiss T. István alakítja.
Zseniálisak vagytok így, együtt! Csak ezt tudom megismételni, és remélem, hogy a musicalt a következő évadban is műsoron tartja a színház, hogy még sokan láthassák!
