Mi sem jellemzi jobban a pedagógushiányt, mint hogy Veszprémben az óvodáktól a középiskolákig nincs olyan oktatási intézmény, amelyik hivatalosan ne hirdetne pedagógusi állást. Nemcsak szakemberből nincs elég, de hiányoznak a vezetők és a helyettesek is, legalábbis a Miniszterelnökség álláskereső portálja ezt mutatja.
A Vetési gimnázium igazgatója épp a tanévkezdés napjától válik meg az intézménytől. Közös megegyezéssel távozik, szeptember elsején már más irányítja a gimnáziumot. Állását még nem hirdették meg a hivatalos álláskereső portálon.
A honlapot 2008 januárjában a Miniszterelnöki Hivatal Személyügyi Igazgatósága indította Közigállás néven. Itt egy helyen, a közszférán belüli összes közalkalmazotti és köztisztviselői álláspályázat megtalálható.
A www.kozigallas.gov.hu címen elérhető oldalon bejelentkezés nélkül is kereshetők az üres álláshelyek, valamint az elvárt képzettség, a pedagógusi állás helye, a jogviszony időtartama és a foglalkoztatás jellege. Csakhogy az oldalakat nem frissíti a kutya sem, ezért például egy dolgozni vágyó óvónő hiába talál neki tetsző kettőt is, a honlapról nem tudhatja, hogy azokat már betöltötték vagy sem. A feltüntetett számok megtévesztik az érdekvédőket és az újságírókat is, akik csak azt látják, hogy éppen 16 ezer 658 pedagógusi állást hirdetnek meg szerte Magyarországon, de azt már ők sem látják, hogy közben már találtak 12 ezret. Hogy mégis nagy lehet a baj, azt mutatja az is, hogy a magán- és alapítványi iskolák tanárainak kereső felületén még az oktatásáról híres budapesti bencés gimnázium is keresi a hittan közvetítését vállaló pedagógust.
Az élelmesebb igazgatók személyes kapcsolataikat vetik be, de konzultáltak az egyetemek tanszékvezetőivel is, ajánlanának ifjú kollégát, aki legalább a félévi szigorlatok után tanítana náluk. Az ügyesek rokonaikat kérik meg, a közösségi oldalakon tegyék közzé az állásokat, ők hivatalosan ezt nem tehetik. Hirtelen megszaporodott a nyugdíjas-találkozók száma is, amelyeken ügyesen szondázták, lenne-e kedve bárkinek is visszatérni az iskolába. A legjobb ajánlatot egy matekos kapta, akinek azt ígérték, csak a földszinti termekben lesznek az órái, nem kell felkapaszkodnia az emeletre, és természetesen szó sem lehet ügyeletről, az udvaron majd más felügyeli a gyerekeket.
A hivatalok sem maradtak el kreatív ötleteikkel az igazgatók mögött. Veszprémben utazó gyógypedagógusokat, gyógytestnevelőket alkalmaznának, akik az iskolához tartoznának, de naponta más-más intézményben segítenék a gyerekeket. A speciális kezelésre szorulókat a szurdo-, illetve a tiflopedagógusok fejlesztenék, de hiányoznak az SNI-s diákok feltérképezéséhez értők is. Annak ellenére, hogy a különböző figyelemzavarral küszködők száma a statisztikák szerint 30 százaléknál is több.
Az iskola szellemét az ott dolgozók határozzák meg. Az igazgatók erről csak álmaikban fantáziálnak, egyelőre beérnék, ha a becsengetés után minden osztályajtót becsukhatnának, mert az azt jelentené, a teremben van pedagógus.
