Pünkösd örömét az időjárás sem veszi el – reménykedünk az eget kémlelve, a „Ma vagyon, ma vagyon piros pünkösd napja…” kezdetű népdalt mormolva. Mostanság leginkább a fesztiválok és a konfirmálások emlékeztetnek a játékos termékenységi szokások, egyházi örömünnep hagyományaira.
Ne felejtsük el házunk ajtaját, ablakát zöld ágakkal, virágokkal díszíteni: a jázmin, a bodza, a bazsarózsa szépsége és illata bódító, de egyben az ünnep eredetére is utalnak. A népszokásokban elsősorban a termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése dominál, így van ez pünkösdkor is. Anno a Római Birodalom tartományaiban májusban tartották Flóra istennő ünnepét. Ő a római mitológiában a növények, a virágok istennője. Ekkor már nyílt a rózsa, a jázmin és a bodza. Az ablakokra, az ajtók fölé, a szobák falára, a kútgémre, a malmokra frissen vágott zöld ágakba tűztek ezekből a virágokból az ősi termékenységvarázslások mintájára. Ez persze védelmül is szolgált a rontás, a boszorkányok ellen.
A pogány világkép és ceremóniák eltörlését a keresztények leginkább úgy próbálták elérni, hogy rátelepedtek ezekre saját ideológiájuk alapján. A sok öröm, vígasság felszabadította a nyomasztó telek után a testek mellett a lelkeket is, ezért keresztény örömünnepet szerveztek: a pünkösdöt kinevezték a keresztény egyház születésnapjának. Kijelölték idejét: húsvét után 50 nappal esedékes (erre utal neve is, ami a görög eredetű pentekotész, azaz ötvenedik szóból ered). Rögtön két napot is hirdettek az örömre.
Eredetileg a zsidó nép ünnepe volt, az aratás kezdetét ülték meg. Később pedig a Sínai-hegyi törvényhozást, amikor is Mózes megkapta Istentől kőtáblákon a törvényeket. Az Újszövetségben a Szentlélek leendő kiáradását Jézus jövendölte meg a tanítványoknak, és Keresztelő János is előre hirdette: „Jézus majd Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni” (Máté 3,11). Ez az esemény volt szükséges ahhoz, hogy a korábban bűnös, de Jézus által megváltott emberiség ismét megteljen a Szentlélek erejével, és helyreálljon az ember és teremtője közti kapcsolat.
Hogy a pogány és keresztény elemek jól megférnek egymás mellett, azt a pünkösdi király megválasztásának egykori hagyománya nagyszerűen mutatja: a fiatal férfiak összemérték erejüket, tudásukat ügyességi versenyekben. A győztes egy évig ingyen ihatott a kocsmákban, meghívták mulatságokba, sok helyen megvendégelték. Egy év múlva újat választottak. Innen ered, hogy ma is pünkösdi királyságnak nevezzük a könnyű sikert.
A népszokások csak kevés helyen élnek tovább, napjainkban inkább a fesztiválokon idézik meg őket. Valamire való település nincs pünkösdi piknik, gasztrofesztivál nélkül. Az „ehess, ihass, ölelhess, alhass” kipipálva, már csak a „mindenséggel mérd magad” hiányzik. De az nagyon!
Vezető kép: Ünnepmánia.hu
