Semmi rendkívüli, különleges nem történt. A Telekom Veszprém 31. Magyar Kupa győzelmét ünnepelte a nagyon harcos Szeged ellen a tatabányai döntőben. Ahogy az egy egymeccses párharcra jellemző, izgalmas küzdelmes, szoros meccset játszottak a csapatok, 33-30 (16-15). De győzni csak a jobbnak szabad?
Az összecsapás előtti nyilatkozatok közül Momir Ilić utolsó mondata nagyjából úgy szólt egy fél mosoly kíséretében, hogy nagyon örülök, hogy a szurkolók ennyire szeretik a játékosokat és a csapatot. A mondatnak vélhetően volt egy másik fele is, de az benne maradt a vezetőedzőben és a levegőben. Ebben a kiélezett helyzetben, ami most a veszprémi klubban kialakult, különösen edző kérdésben, rendkívül fontos volt a végső siker. Mint minden döntő megnyerése az elmúlt 47 évben. Mert mint kiderül, hogy az elmúlt három év legnagyobb hiányossága nem az, hogy kétszer is egymás után nem jutott ki a csapat a Bajnokok Ligája elit négyes mezőnyébe. Hanem az, hogy az ígért szakmai vállalásokból vajmi kevés valósult meg. Sokak szerint szinte semmi. Különös tekintettel a magyar fiatalok együttesbe építésére, a csapatjáték fejlődésére, a világválogatottnak vélt keret adta taktikai repertoár megfelelő alkalmazására. Ezért van most a „haragszom rád” hangulat az edzőkkel szemben és dr. Csík Zoltán vezérigazgatóra kihegyezve, mert ő meg nem hajlandó a világklasszis játékosokhoz hasonló kvalitású szakemberpárost alkalmazni. Nagyjából így lehet összegezni Telekom Veszprém jelenlegi helyzetét. Hozzátéve: ha van pénz, legyen minden megnyerve, ami kiírásra kerül.
Egy pillanat erejéig azért térjünk vissza a Magyar Kupa döntőre, ahol a szegediek Mikler, Šoštarić, Martins vezérletével sokáig állták a sarat. Olyannyira, hogy egyszer labdájuk is volt az egyenlítésre (24-23 a 44. percben), de belemenés miatt elvették a „kékektől” a labdát. Volt még egy érdekes fordulata az összecsapásnak. Amikor Remilit piros lappal kivették a meccsből a játékvezetők. Ezzel úgy tűnt, hogy megszűnt a „one man show”. Hirtelen játszani kezdett a csapat, ekkor kiépítve a legnagyobb különbséget (30-25 az 52. percben) a mérkőzésnek ebben a szakaszában, amelyből három megmaradt a végére.
Arról nincs külön információ, hogy Ilićnek szólt-e valaki, hogy ha a helyzet úgy kívánja, használja már ki a keret adta taktikai lehetőségeket. Játszassa Nilssont, Mahét és Koszorotovot is. Megtette. Így volt igazán csapat a Telekom Veszprém a győztes fináléban.
Pénteken már a bajnoki döntő első összecsapása következik a két csapat között. Az egyik fél két győzelméig tartó küzdelem esélyese szintén a Telekom Veszprém. Hiszen az eddigi öt találkozóból mindet megnyerték Ligetvári Patrikék. Győzni mindig a legkönnyebb a lelátón és a tv előtt, a fotelben ülve. A pályán ez hatványozottabban nehezebb. Mert van ellenfél is, aki szintén nyerni akar. Vagy: győzni csak a jobbnak szabad?…
Fotó: Dömötör Csaba/Nemzeti sport
