Recercare (ricercar), vagyis keresni, újra megtalálni. A zenetörténet ezzel a kifejezéssel határozza meg azt az elsőként megszületett hangszeres, tehát nem énekhangra alapuló műfajt, ami a középkor alkonyán, a reneszánsz idején vált népszerűvé.
Azt hihetnénk, Johann Sebastian Bach muzsikájának térhódításával végképp feledésbe merült, de szerencsére nem. Bár túl sokan nincsenek, azért világszerte akadnak, még a zenepártoló múltjára – kevésbé a jelenére – büszke Veszprémben is értő művelői, és az ő elhivatottságuknak köszönhetően egyre népesebb a közönsége is.
A Recercare Régizenei Műhely azzal a céllal jött létre néhány évvel ezelőtt, hogy elsősorban a Veszprém vonzáskörzetében élő, vagy oda valamilyen szállal kötődő, régi zenével foglalkozó muzsikusoknak lehetőséget adjon együttgondolkodásra, kísérletezésre és fellépésre.
– Felgyorsult, agyonstresszelt, értékvesztő világunkban a klasszikus muzsika jó esetben is csak a klassz slágerek CD–válogatásain jut el az emberekhez. Nem tartanak attól, hogy a több száz éves reneszánsz hangzás korszerűtlenül hangzik a mai füleknek? – kérdeztem Nagy Csabát, a műhely egyik alapító tagját.
– Nem, mert a régizene szép. A szépség pedig mindig aktuális, sose válik korszerűtlenné. Főleg mostanában nem, amikor nagy hiány van belőle mindenütt. Izgalmas és csodálatos dolgok születtek abban a korban, és szerencsére senkinek nem jut eszébe, hogy a reneszánsz épületeket, képzőművészeti alkotásokat lerombolja, megsemmisítse, mert korszerűtlenek. Ám kétségtelen, hogy hozzájuk képest a zene mostohább helyzetű, mintha a világban Bachhal kezdődött volna a muzsika.
– Talán az lehet az oka, hogy a hangszerek, a kották kevésbé időtállók, mint a szobrok vagy a kőfalak… Nélkülük pedig nehéz évszázadokon át megőrizni, életben tartani egy-egy zenei előadás illékony élményét.
– Ez így van, de épp ebből fakadnak a közös munka legizgalmasabb pillanatai. Gyakran csak zenei töredékek állnak rendelkezésünkre, máskor gesztusok és utalások vannak csupán, ebből dolgozunk. Múló korokban keressük a múlhatatlant, azt kutatjuk, ami megérint és alkotásra inspirál. Ezt a folyamatot nem úgy kell elképzelni, mint mondjuk a restaurátorok munkáját. Mi nem helyreállítani, hanem felfedezni, megtalálni akarunk, ezért is választottuk műhelyünknek a Recercare nevet. Hasonló a helyzet a hangszerekkel is. A viola da gamba, a lant és a hárfa mellett sok különleges hangszer létezett, de vannak köztük olyanok, amelyeknek csak a leírása ismert, jó esetben fellelhető róluk valahol egy ábrázolás. Tavaly zeneművészet kategóriában elnyertük a megyei Prima–díjat, a vele járó pénzösszegből egy organettot szeretnénk vásárolni. Magyarországon egyetlen darab sincs belőle.
– Úgy tudom, a műhely nyitott, szívesen látnak vendégmuzsikusokat akár az alkotás folyamán, akár a fellépéseken, de van egy állandó mag, a Recercare Régizene Együttes tagjai. Ám ők sem mind veszprémiek.
– Budapesti, váci, nyíregyházi is van közöttünk. Ami összeköt és erősít, hogy mindannyian fiatal korunk óta szerelmesei vagyunk ennek a zenei világnak és szívügyünk, hogy megmentsük, megőrizzük, továbbadjuk a régizenét. Szoros baráti szál fűzi egybe az együttes tagjait, Király Nórát (ének, középkori hárfa), Suda Magdolnát (ének), Kallai Nórát (viola da gamba), Reményi Árpádot (lant), Sipos Csabát (ütők), Vikman Pált (ének), Szászvárosi Sándort (viola da gamba), Kovács Elődöt (narráció) és engem (lant).
– Idén ötödszörre rendezik már meg a Veszprémi Régizenei Napokat július 19-e és 30-a között a veszprémvölgyi jezsuita műemlék templomban. Hogyan kezdődött?
– Egy kicsi, szerény koncertsorozattal, de ma már mindenki tud róla, aki a régizenét kedveli és keresi. A mostani alkalomra teljesen új repertoárral készülünk, újra a vendégünk lesz a francia Bruno Cocset, aki igazi világsztár és imádja Veszprémet. Bodrogi Éva énekművész fellépése is maradandó élményt ígér. Ezzel együtt mi nagyon szeretnénk a régizenei napokat amolyan hand made-fesztiválnak megtartani, mert fontos, hogy a személyes kontaktus a bepakolástól, berendezkedéstől kezdve egészen a színpadra lépésig megmaradjon azok között, akik együtt dolgoznak a koncertsorozat sikeres lebonyolításáért.
[stextbox id=”grey”]Május 28-án, vasárnap 18 órától a Dubniczay–palotában John Dowland – Dalok könyve című műsorával Tóth Emese Gyöngyvér (ének) és Nagy Csaba (reneszánsz lant) lép közönség elé. Június 4-én 18 órakor ugyanitt Király Nóra (ének, középkori hárfa) és Nagy Csaba várja a régizene kedvelőit a középkori dalokból összeállított Au renouveau du tens című előadással.[/stextbox]
