Sértegették, szidták a horvát szurkolók a katari világbajnokságon a Horvátország–Kanada mérkőzésen Milan Borjant, a kanadaiak kapusát. Több mint húsz éve véget ért a délszláv háború, de a nemzetek közti gyűlölet minden lehetséges alkalommal felszínre tör. Tragikus Rómeó és Júlia történetek egész sorát említhetjük.
Snežana és Milan Borjan gyakran céltáblája a nacionalista szurkolóknak, de megtanulták kezelni a helyzetet. Borjanról köztudott, hogy horvátországi szerb, akinek a családja elmenekült Kninből. De nem csak őt szidták piszkosul a horvát szurkolók, hanem a feleségét és az egész családját is elárasztották mocskolódó üzenetekkel a közösségi portálokon. Ugyanakkor a szerb futballszurkolókat sem kell félteni! Aki megnézi a világbajnokság szurkolói páholyáról készült felvételeket az interneten, látni fogja rajtuk a csetnik szimbólumokat. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a volt Jugoszláviában gyakori vegyes házasságok közül sok széthullott. Volt rá példa, hogy horvát nők egy része egyszerűen kitagadta a családból a szerb férjet. Hogy albán és szerb fiatalok szerelmére gondolni sem merünk. De a muszlim-szerb változat is eléggé valószínűtlen.
Ami tőlünk délre könyörtelenül elválasztja egymástól az embereket, az a nacionalizmus. Nálunk meg a politika. Magyarországon mostanára a kormánypártiak és az ellenzékiek között alakult kibékíthetetlen ellentét. Családok hullanak szét az egymástól homlokegyenest eltérő világlátás miatt. Nem tud egy asztalhoz ülni apa a fiával, lányával, mert ordítozás lesz a vége. Szerelmek sem igazán szövődnek a két tábor fiataljai között, vagy ha igen, akkor csak nagyon toleráns résztvevőkkel. XXI. századi Rómeó és Júlia?
Ebben az átpolitizált világban álhírek ugrasztják egymásnak az embereket „alternatív tényeikkel”. A digitális demokrácia gyakorlatilag végtelen közlést tesz lehetővé. Mindenki mondja a magáét, szajkózza a saját igazságát, meggyőződését, véleményét, amiből nem enged. Nincs tolerancia, nem hallgatjuk meg egymást. Elbeszélünk egymás mellett. Sőt, ellehetetlenítjük egymás életét. A populista politikának éppen ez a célja. Kirekesztés, ellenséggyártás idegengyűlölő, nacionalista, homofób és olykor rasszista üzenetekkel. Ez szükséges a hatalom megőrzéséhez.
Egyáltalán nem vigasz, hogy Donald Trump ostoba kavarása óta az Egyesült Államokban is hasonló a helyzet. Nincsenek már republikánus és demokrata szeretők. Világnézet, mint válóok? Lehet, hogy nem is hülyeség, hiszen bizonyos fokú kultúra szükséges ahhoz, hogy az ember észlelje Trump torzuló egyéniségét. Például akkor, amikor azt találja mondani magáról: „az én hatalmas és páratlan bölcsességem”. Istennek képzeli magát? Ellenfelei szerint gátlástalan hazudozó. Mindenekfelett állónak érzi magát, akinek nem kell betartania a normákat. Képtelen elviselni a vereséget. Bosszúálló. A hívei boldogan utánozzák. Elnökségének négy éve alatt politikája miatt két szemben álló táborra szakadt az ország közvéleménye.
Számos országban ismét időszerű Shakespeare tragédiája, a Rómeó és Júlia. A populizmus – ha valahol a világban kiszabadul a palackból –, gyorsan terjed. Noha megtanulhattuk volna már a történelemből, mégsem tesszük. Láttuk, megéltük milyen veszélyeket rejt, milyen következményekkel jár, amikor a tömeg a pszichológiai esetek mellé szegődik.
Talán okulni is lehetne belőle. Rossz világot sejtet, amikor a szerelembe, sőt a sportba is beleszól a politika. Mert az emberi lét értelme mégsem lehet az, hogy csavarként éljen, sőt működjön egy politikai gépezetben, hanem az, hogy gondolkodjon, szeresse az életet, a szerelmét, embertársait, a természetet, sportoljon a saját örömére, a közössége dicsőségére. És ne szidja, ne vesse meg (ne gyilkolja) a másikat politikai felbujtásból.
„Minden normális szurkoló a győzelemnek örülne és nem a gyűlölettel foglalkozna” – írta ki Facebook oldalára Snežana Borjan, miután Horvátország 4-1-re megverte Kanadát.
Belegondolni is rossz, mi lett volna ellenkező esetben.
Snežana és Milan Borjan gyakran céltáblája a nacionalista szurkolóknak. Megtanulták kezelni a helyzetet. Fotó: Goran Stanzl/PIXSELL