Nehezen tudunk olyan ízt mondani, amilyet nem gyártanak mostanság csokoládéba töltve. A közkedvelt zseléstől a sós mogyorósig terjed a skála, ha persze van rá pénze a vásárlónak. S legolcsóbb kilója is kétezerötszáz forint. De hát nincs magyar karácsony szaloncukor nélkül.
Hungarikum is lehetne karácsonykor a szaloncukor. Szlovákia és Románia magyarlakta vidékein szokás még a fenyőfára akasztani, sehol másutt. Nálunk anno a világháború nélkülözései közepett is került a fenyőágakra néhány papírba csomagolt édességdarab, ami a szokásos szaloncukrot jelképezte. Ahol végképp nem tudtak keríteni, akkor az aranyat érő széndarabokat csomagoltak.
A mai kínálat szinte zavarba ejtő. Az alkalmi árusok december elejétől verik föl sátraikat a városok különböző pontján, de az üzletekben már október első napjaitól csábítja kicsiket és nagyokat a színes fényes papírba csomagolt szaloncukor. Dobozban és kilóra egyaránt kapható. Ki hinné, hogy a XIX. század végén a Kugler Cukrászatban már 17 féle szaloncukorreceptet használtak (az a család, akiknek termékéből öt forintért szeretett volna József Attila első versében kuglert venni). A két világháború között a magyar cukrászdákban a megrendelő határozhatta meg, hogy milyen ízű szaloncukrot, milyen színű szaloncukorpapírba, valamint milyen színű és minőségű (sima vagy préselt mintájú) sztaniolba csomagolva kér.
A második világháború után újra kellett építeni az édességipart is. A gyárak tömegtermelésre álltak, és egyébként is polgári csökevénynek minősült a finom étel és a ruha. Csak az úgynevezett konzumszaloncukor volt forgalomban, először vaníliás ízben gyártották és koppant, olyan kemény volt. Évtizedekig nem vonták be csokoládéval, de legalább színezték különböző ételízesítővel csokoládésra, citromosra, puncsosra. A hatvanas évek végén jött a desszert szalon elegánsabb csomagolással, csokibevonattal, háromszoros áron. A rendszerváltással betört és sokáig uralkodott a zselés, majd a híres cukrászatok is előkeresték egykor jól bevált receptjeiket. A papírok egyre csillogóbbak lettek, jöttek a díszdobozok, mára itt a Kánaán. Korlátot csak a pénztárca állít.
Veszprémben is hatalmas a választék. A piacon 16 félét láttunk. A legolcsóbb a zselés, 2700 forintért mérik kilóját. Egy régi csokihoz, a Vadászhoz hasonló ízű a legdrágább, 8500. A slágertermék a Fradi-címeres, a hónap elején került először forgalomba.
A szaloncukrok már versenyeznek Az Év Szaloncukra 2023 címért, amelyet a balatongyöröki Promenád Kávéház fügés-diós szaloncukra nyerte el, a második helyezett a maklári Stühmer körtezselés-muskotályos szaloncukra lett.
A harmadik helyen a Keszthelyi Sütibolt meggyes marcipán szaloncukra végzett. Ezekből kevesen vásárolnak egy kilót, mindegyiket 20 ezer fölött mérik. A szakemberek azt tanácsolják, vegyünk kevesebbet, ellenőrzött minőséget, sok az alkalmi készítő, még több érkezik a világ másik feléből.
Fotók: a szerző
A szaloncukor ősét (a fondant-cukrot, ami túltelített cukoroldatból felfőzéssel készült, puha, kikristályosított massza) a franciák a XIV. században kezdték el készíteni, tőlük német bevándorló cukorműves mesterek közvetítésével, a XIX. század első harmadában érkezett Magyarországra, majd vált népszerű karácsonyi édességgé és egyúttal a magyar karácsonyfák csillogó díszévé is. A francia papillote (hajcsavaró papír, papírhüvely) nevű fondant-cukorka (folyadékkal töltött cukorka) sztaniolpapír csomagolásának belsejére aforizmákat nyomtattak.
Magyarországon a szaloncukrot kezdetben kézzel készítették, de a XIX. század végén megjelentek az első fondantkészítő gépek, amelyek a Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester által alapított, első magyar gőzüzemű csokoládégyárban működtek, és gyártották a karácsonyi édességet a Gerbeaud Cukrászda számára.
