Mert van valami bája annak, hogy széttárt karokkal akár végig is simíthatnánk az utca két oldalán álló házakat, autóban ülve pedig ösztönösen összehúzzuk magunkat, nehogy a falakhoz érjünk.
A történelmi városrész a maga zegzugaival, meredek és szűk utcácskáival nagyon jól jellemzi Veszprémet, és visszarepít minket az időben. Vissza, amikor még átjárónak használt közlék voltak a város egyes pontjait összekötő átjárók, vagy például a régi piacterekre vezető közlekedési útvonalak. A meredek utcák sokszor szenvedtek az esőzésektől, amikor szennyvízzel keveredett, sáros lé zúdult le rajtuk, vagy meg-megbicsaklott a kocsik kereke a kiálló kövekkel szabdalt, sziklás talajban. Hány és hány városszépítő tevékenység alapeleme volt a kövek összezúzása, az árkok betemetése, a talaj egyengetése.
Ma többnyire aszfaltos, szépen felújított utak a szűk és meredek utcácskák, bár a Festő utcában, vagy akár a Cséplő utcában bizony még kőből rakott az útburkolat. Több, igazán nagy lejtésű egykori átjáró lett lépcsős kialakítású a biztonságosabb közlekedés érdekében.
Sok legenda kering a dunántúli asszonyokról, pontosabban azok lábairól, hogy mennyivel szebb és izmosabb volt mindig is alföldi társaikéhoz képest. Ha hiszünk a legendának, akkor bizony a veszprémi hölgyeknek különleges menőkékkel kell rendelkezniük, mert az itteni domborzati viszonyok közepette a mai napig tökéletesen lehet „edződni”.
Bonyhádi Szilvia
(A galéria bármelyik képre kattintva kinyílik.)
