Rettegünk. Migránstól, cigánytól, arabtól, zsidótól, feketétől, komcsitól, libsitől, nácitól, Putyintól, Sorostól, EU-tól, ENSZ-től, melegtől, transzneműtől, a főnöktől, a szomszédtól. Belénk sulykolódik a félelem és gyűlölünk. Védekezünk és támadunk. Nem állunk szóba, nem hallgatjuk meg egymást. Minek?
Valaki azt kérdezte tőlem nemrég, miért gondolom, hogy nálam van a bölcsek köve? Üzenem, nincs nálam. Azt se gondolom, hogy nála lenne. A bölcsek köve sajnos elveszett, felőrölte a polkorrektség meg a demagógia.
Vegyük csak a migráció problémáját! Hosszabb ideig éltem a belga fővárosban, vannak személyes élményeim. Láttam és megtapasztaltam, hogy az illegális bevándorlók sok problémát okoznak, és igenis vannak olyan városrészek, ahonnan elköltözik a flamand/vallon őslakosság, ahová nem szívesen mennek be a rendőrök, ahol muszlim terroristák rejtőzködnek, ahol az utcák piszkosak és a házak lerohadnak.
Sokszor szembesültem azzal is, hogy a brüsszeli Fő téren fapadossal „ingázó” aradi cigányasszonyok koldulnak rámenősen és szemtelenül, miközben a megbízóik árgus szemekkel figyelik őket. És tudom, hogy vannak iskolák, ahol nehézségekbe ütközik az oktatás, mert a gyerekek jó része nem beszél franciául. Vannak emlékeim az ismerőseimmel megesett rablásokról, utcai zaklatásokról, lakásfeltörésekről. Ismerem a demográfiai mutatókat, azt is tudom, mi következik belőle.
A probléma valós, de nem polkorrekt beszélni róla. Ha mégis, az ember könnyen a rasszizmus gyanújába keveredik. Pedig éppen ez szüli meg a demagóg reakciókat, a mindent és mindenkit egy kalap alá söprő általánosítást, az igazi rasszizmust. A belga kórházakban arab orvosok (is) gyógyítanak, és fekete ápolónők (is) osztják a gyógyszert. Az ottani könyvelőnk egy vagány arab nő, a szomszédunk egy zsidó ügyvéd lány volt, a bankban ázsiai-fekete ügyintéző mosolygott ránk előzékenyen. A patyolattisztaságú sarki kisbolt tulajdonosa marokkói, a város egyik elegáns útján lengyelek újítják fel a patinás villasort, magyaroké Brüsszel legnépszerűbb steak-éttermeinek egyike, olasz az ingatlanügynök, portugál a postáskisasszony. Aki tisztességesen élni és dolgozni akar, megteheti. De a bűnözőkkel, a társadalom békéjét veszélyeztetőkkel, az ingyenélőkkel, az agresszorokkal, a közbiztonságot aláásó csőcselékkel igenis kemény kézzel kellene bánni és nem relativizálni a bűnt azzal, hogy de hiszen a fehérek közt is van utcai rabló, nemi erőszaktevő, anyagyilkos meg terrorista. A bűn vallástól és bőrszíntől függetlenül büntetendő, és a jogos büntetés nem rasszizmus. Pont.
Semmiképpen sem elfogadható, hogy Brüsszel (London, Párizs…) utcáin és repülőterein állig felfegyverzett katonák járőröznek, ahogy az sem, hogy no-go zónák létezzenek szerte Európában, beleértve kis hazánkat is. De a rettegés szítása nem megoldás, politikai céllal meg egyenesen erkölcstelen. Mi itthon még jó időben vagyunk, még kezelhetnénk ezt a problémát normálisan, okosan és előrelátón.
A népvándorlás elkezdődött és folytatódni fog. Háborúk, éhínség, szomjhalál elől, vagy csak a jobb élet reményében indulnak el egyre nagyobb tömegek. Beszélni kell róla, higgadtan, józanul. Félredobni a polkorrekt elhallgatást, a toleranciának mondott széplelkűséget, de a gyűlölködő fröcsögést is. Szabályok kellenek, amelyek gátat szabnak az illegális migrációnak, jól működő határrendészet, átgondolt bevándorláspolitika, humánus elbánás a menekültek kérelmének mérlegeléséig, beilleszkedést segítő programok, oktatás és munkalehetőség a befogadottaknak. Törvények kellenek, amelyek kizárják a kiskapukon át, korrupcióval történő betelepülést, korrekt elbírálás, szigorú – és utánkövető – ellenőrzés, valamint a jog mindenek fölötti érvényesítése azokkal szemben, akik azt megszegik. Politikai meggyőződéstől függetlenül ez lenne a dolga minden kormányzó erőnek.
Tetszik vagy nem, néhány évtized távlatában fel kell készülnünk a kultúrák és bőrszínek keveredésére, mert az tőlünk függetlenül be fog következni. Nem Soros és nem az ENSZ miatt, hanem azért, amiért ez már számos alkalommal megesett az emberiség történelme során. Ha valóban meg akarjuk őrizni az európai és magyar identitásunkat, akkor a gyűlöletszításba ölt milliárdokat a realitásokból kiinduló felkészülésre kellene fordítani. A jelenlegi kormány legnagyobb bűneinek egyike és hibája, hogy nem megoldásokat, hanem ellenségeket keres, hogy rettegésbe és gyűlölködésbe taszítja az ország lakosságát, hogy az óvodások zölden világító szemű, csattogó állkapcsú Sorosra riadnak fel éjszaka és a falusi nénik migránshordákat vizionálnak a kertkapuban, ha a település főutcáján feltűnik pár színes bőrű sportoló vagy a Srí Lanka-i segélyszervezet néhány önkéntese. Annyi pénzzel és energiával, amivel ezt elérték, már rég megalkothattak volna valami értelmes és civilizált szabályrendszert, amit a szavazófülkében is teljes meggyőződéssel támogatni lehet. Magukra vessenek, ha három héttel a választások előtt a bécsi utcán migránsozó Lázár János a legerősebb ütőkártyájuk.
(A 24.hu munkatársai nem voltak restek, és elmentek ugyanabba a bécsi negyedbe, ahol a Lázár-videó készült. Ők ezt tapasztalták.)
