A lengyel Plocktól elszenvedett 37-30-as megdöbbentő, nem várt vereség a Holdról is látható saller. Ezt kapta a Telekom Veszprém a Mikulástól ajándékba a Bajnokok Ligája idei utolsó csoportmérkőzésén.
Most persze lehetne azon csipkelődni, hogy a O-szektorban dolgozóknak mennyi nevet kellett volna kórusban kiáltani, mert egy-két kivételtől eltekintve mindenki csereszabatos volt az összecsapáson. És talán Csík Zoltán, a klub vezérigazgatója is elgondolkodott azon, hogy eme saller után most vajon kinek írjon nyílt levelet. Gyanítom azért az „öltözőhöz” volt egy-két keresetlen szava. És Nagy Lászlónak is. Mert igény volt rá. Főleg, hogy ne égessék szénné ilyen teljesítménnyel, ha már egy hete kiállt a megbántott kapusa miatt. Nem szokásos módon harcolva, konfrontálódva az ezerfejű cézárral.
Meggyőződésem, hogy az akkori perpatvarnak semmi köze nem volt a mostani kiábrándító teljesítményhez. Merthogy profi játékosokról van szó, akiknek az a munkájuk, hogy lehetőleg minden mérkőzésüket megnyerjék itthon és a nemzetközi porondon is. Hiszen, ahogy a mondás szól: pénz, paripa, fegyver is adott a sikerekhez.
De beszéljünk inkább a lényegről, a mérkőzésről. Leginkább annak szomorú következményéről. A Holdról is látható saller ugyanis – ami azért nagyobb, és erősebb is a kokinál – rommá zúzta a Telekom Veszprém Magdeburgban és Barcelonában megharcolt bravúrgyőzelmét. Ezzel megnehezítve magának az utat a csoport 1-2. helyének eléréséhez.
Nagy valószínűséggel azért, mert egyrészt nagyon bele aludtak az első félidőbe. Másrészt az ellenfél ex-veszprémi mestere, Xabi Sabate választott taktikájával meglepte a sztárcsapatot azzal, hogy ők játszották a rohanós kézilabdát. Felmérve, hogy a bitang erős Telekom-falat így egyszerűbb átjátszani, mint előtte keresni a pozíciós játék lehetőségét a gólszerzésre. És talán nem számoltak kölcsönjátékosuk, Fazekas Gergő zseniális játékára sem, aki hét gólt lőtt saját klubjának. Aztán a második félidőben igyekezett erősíteni Momir Ilić mester gárdája. Háromra közelítettek, de nem tudták átlépni a bűvös határt. Kipörögtek a kerekek. Olyan hibákat vétettek a veszprémi játékosok, amin még a legedzettebb szakemberek is hüledeztek. A lényeg: a Plock a pályán és a kispadon is lemeccselte a Telekom Veszprémet, amely a vereséggel visszacsúszott a harmadik helyre a csoportjában.
A ma délelőtti, hagyományos, széleskörű, kávézós asztaltársaság egyértelmű véleménye az volt, hogy csúnya és szégyen volt, amit láthattunk. Viszont mindig az számít, hogy a csapat ott legyen előbb a legjobb nyolcban – játékkal, vagy anélkül –, majd a Final Fourban. Ahol bármi megtörténhet. Egyelőre még minden lehetséges. Jókor jön a nagyszünet. Szerencsére nem most kell a Telekomot megelőző, címvédő Magdeburggal összecsapni…
Fotó: Koncz Márton Nemzeti Sport
