A Veszprémben született Ujj Zsuzsi fotós, performer, dalszerző és alternatív rockzenész élete első veszprémi kiállítása nyílt meg a Dubniczay-palotában.
A kiállításon Ujj Zsuzsi 1985 és 1991 között készült fotói láthatók.
A tárlatot Durst György producer, a Mediawave Alapítvány kuratóriumának elnöke nyitotta meg a következő szavakkal:
– Beszélhetnék a képekről, kiemelhetném a fekete-fehér kompozíciók merész képkivágásait, felemlíthetném a szürke árnyalatait, és elmerülhetnék a szexualitás, az elnyomott nőiség képekben megnyíló vallomásaiban, a kapcsolatok állott pocsolyájába bedobott kőverte hullámaiban. A szemérmes nőből kiakadó, magát kitakaró képek sorozatáról a boszorkányostól a halálos szerelemig. Beszélhetnék a költőről, a későn felfedezett fotográfusról, akinek munkáihoz hasonló nem született a nyolcvanas években, de korábban és később sem sok. Női testet így leképezve meg tán egy sem. Elmélyedhetnék a képek mögöttes jelentésében, párhuzamot vonhatnék a gender manapság divatos vitáival, a kiszolgáltatott női sorsok reprezentánsainak felidézésével Frida Kahlotól Janis Joplinig vagy Ladik Katalinig. Lehetnék kalauza a kiállítás látogatóinak és kései szónoka a művésznek, aki későn, túl későn kapta meg az elismerést. Számos kül- és belföldi sikere után itthon, Veszprémben is felfedezték. Ez talán némi elégtételt jelent, de díjra sosem vágyott. Szerelemre mindig. Dalai és képei erről a vágyról, vagy ennek hiányáról szólnak.
A megnyitó végén a művésznő csak ennyit mondott:
– Majdnem mindenki itt van, akit szeretek.
A tárlat megtekintése után Ujj Zsuzsi és Darvas Kristóf koncertjét élvezhette a közönség, amelyen a Dunántúli slágertől kezdve, a Ligeti slágeren át a Tángóig sok ismert dal elhangzott. (Ujj Zsuzsi 1992-től a Csókolom, később a Spenót zenekarral adta elő ironikus, depressziós, szerelmes dalait.)
A képen Darvas Kristóf és Ujj Zsuzsi. Fotók: a szerző
