Lassan telnek meg a széksorok. Mindenki ismer mindenkit, ölelkeznek, kedélyesen beszélgetnek egymással a közönség tagjai. Attila és Zsolt a kényelmes bőrkanapén ücsörögnek: egyre lámpalázasabbak. Ma este vásárra viszik a bőrüket.
Kovács Attila zeneszerző-zongorista és Süle Zsolt zeneszerző-énekes semmiben sem hasonlítanak egymásra, mégis rokonlelkek: zeneszerzők, előadóművészek, őszinte emberek, az érzelmeiket vállaló, meglett férfiak, akik a könnyeiket sem szégyenlik.
Kovács Attila ötlete volt, hogy mutatkozzanak be együtt az Utas és holdvilág antikvárium meghitt közegében. A Börtönmusical óta ismerik egymást, amelynek a zeneszerzője Kovács Attila, Süle Zsolt pedig a barátaival az előadás felújított változatában lépett színpadra.
Aztán az élet jó messzire sodorta őket egymástól, majd az Arany Elefántyuk-díj kapcsán (mindketten díjazottak) ismét találkoztak.
Az Utasban mindketten a saját szerzeményeikből játszottak (Kovács Attila többek között azt a kis darabot, amely édesanyja halála után „szakadt ki” belőle, Süle Zsolt pedig a kihagyhatatlan Zöld a májust, mely révén megismerte őt az ország.
Vallottak az alkotás folyamatáról, zenei élményeikről, az őket ért hatásokról, őszintén elmondták, mi az, amit tisztelnek a másikban, a hallgatóságuk pedig élvezte az est minden egyes pillanatát (ez Baumann Béla fotóin is látszik).
Az est végén szem- és fültanúi lehettünk egy új dal születésének is – Süle Zsolt kérte meg Kovács Attilát, hogy komponáljon számára zenét, amire ő aztán szöveget írt.
