Különös hely Veszprémben és a galaxisban az Utas és holdvilág Antikvárium, amely helyet ad ennek a beszélgetéssorozatnak – ezzel indította Krámer György a tegnapi estét. A táncos-koreográfus vendége Ladányiné Cz. Nagy Zsófia, Kováts Péter és Nagy Csaba volt.
Krámer bevallotta: nem a szavak embere, de nagyon szeret beszélgetni, ezért is gondolt arra Molnár Sándorral, az antikvárium tulajdonosával, hogy egy beszélgetéssorozatot indít, amelyben értékes/érdekes veszprémieket mutat be havonta egy alkalommal.
Megtudtuk tőle, hogy Ladányiné Cz. Nagy Zsófia jazzénekes, jazz basszusgitáros a Lovassyból indult, az ELTE-n folytatta, skandinavista, aki egy kreatív nyelvtanulási módszerrel 12 nyelvet tanult meg (ebből aktívan négyet használ). Már tízévesen Völler Adél tanítványa volt, később sok módszert/iskolát kipróbált, és ez év szeptemberétől zenepedagógus. A zenész-énekes elmondta, hogy a szorgalma mellett a családjának támogatása juttatta el oda, ahol most tart.
A Bartók-Pásztory díjas Kováts Péter hegedűművész, a Mendelssohn Kamarazenekar alapítója, szólistája, koncertmestere, művészeti vezetője, Kurtág György, Simon Albert és mások tanítványa, a Zeneakadémia tanára dokumentumfilmet készített Auer Lipótról, a szintén veszprémi születésű, világhírű hegedűművészről, pedagógusról, karmesterről, és elindította a művészről elnevezett hegedűfesztivált.
– Nem akartam zenész lenni, véletlenül történt, hogy az lettem – mondta mosolyogva Kováts Péter. – Megnyertem egy hegedűversenyt, ezután pedig fölvettek a Zeneakadémiára.
A művész szülei pedagógusok, nagyapja is tanító volt, Kováts Péter ezt érezte otthon, ebben élt, és maga sem tudná abbahagyni a tanítást, a fiatalokkal való foglalkozást.
Nagy Csaba lantművész, a Régizene Fesztivál alapítója és öt évig szervezője ugyan nem Veszprémben született, de a feleségével évtizedek óta Felsőörsön él, mindketten Veszprémben dolgoznak, a barátaik veszprémiek. Nagy Csaba még Szentendrén a Vujicsics Tihamér zeneiskolában kezdte zenei tanulmányait, majd a Debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta. A Pozsonyi Zeneművészeti Egyetem klasszikus gitár szakán diplomázott. Egy németországi utazás során talált rá Julien Bien gitárművész lantlemezére, amely reveláció volt a számára, és ezután kezdett komolyan foglalkozni a lanttal.
– A régizene, mint műfaj, az időben visszafelé határtalan, errefelé pedig a XIX. századig tart – válaszolta Krámer kérdésére. – Az az erő, ami a régizenében van, ma is működik. Tömegekhez nem jut el, de van egy stabil hallgatói rétege.
A vendégek bemutatását követően Krámer föltette a kérdést: hol a komolyzene, a jazz helye, mi a szerepük ma és mekkora a hallgatóbázisuk.
– Nagy baj, hogy az előadóművészet elvált az alkotóművészettől – kezdte kicsit messzebbről Kovács Péter. – Az előadóművész más gondolatait prezentálja, és szerintem minden előadóművésznek kellene foglalkoznia zeneszerzéssel is. Az majdnem mindegy, hogy ezek a kompozíciók előadhatók-e. Én régebben komponáltam, improvizáltam, de ma már nem teszem. Sokszor hallani, hogy elöregszik a klasszikus zene közönsége. Épp ennek a megelőzéses érdekében komoly edukációs programokat kell folytatni. Másrészt a komolyzene élvezetéhez/értéséhez tulajdonképpen meg kell érni, és ez lehet, hogy az ember 25 vagy 35 éves korában, esetleg később fog bekövetkezni. A Mendelssohn Kamarazenekar fellépésire nem azért hívunk vendégeket más műfajok képviselői közül, hogy bevonzzuk a közönséget, hisz egy ilyen koncerten mindig csak addig megyünk el, amíg nem zavarjuk a másik stílust. Nagy feladat megtalálni azt az embert, aki megcsinálja nekünk egy-egy mű aranzsmanját, átiratát, és azt persze jól el is kell játszanunk.
– A jazz kimondottan Budapest centrikus, amit én nagyon sajnálok! – vette át a szót Ladányiné Cz. Nagy Zsófia. – Kis széthúzás is tapasztalható a jazzoktatásban: a Zeneakadémián a klasszikus jazzt favorizálják, a székesfehérvári Kodolányi János Egyetemen pedig a saját út megtalálására ösztönzik a hallgatókat. Szerintem a kettő fúziója lenne a jó irány.
A tanítás témájánál megkerülhetetlen volt a konzi, a veszprémi zeneművészeti szakközépiskola megszűnése. Kováts Péter 13 évig volt az intézmény igazgatója, és Nagy Csaba is tanított ott.
– Nagyon furcsa, ami történt a konzival – gondolkodott el a lantművész. – Fájó pont, amire nem lehet büszke a város. Egyébként rengeteg gyerek akar zenét tanulni, várólista van a zeneiskola gitár szakán.
Nagyon komoly eredményeket felmutató iskola volt a konzi – folytatta Kováts Péter. – A megszűnéséhez egyrészt hozzájárult, hogy egyre kevesebb gyerek van az országban és egy olyan iskola, amelynek 90 tanulója van, megérez egy 30 százalékos gyereklétszám csökkenést, másrészt a szülők sem látták a gyerekeik biztos megélhetését egy ilyen iskola elvégzése után, és sajnos más is van a megszűnés mögött.
Az esten megkerülhetetlen volt az Európa Kulturális Fővárosa téma: Veszprém 2023-ra készül.
– Nem az a cél, hogy még több nemzetközi színvonalú sztárt hozzunk ide, márpedig hozni fogunk, hanem az, hogy még több emberhez érjen el a kultúra, még több ember vegyen részt benne aktívan – magyarázta Kováts Péter, aki a pályázati anyagot összeállító művészeti tanács tagja volt. – Például meghallgatni Mozart Requiemjét, csodálatos dolog, de benne ülni a zenekarban, amely Mozart Requiemjét játssza, semmihez sem hasonlítható érzés.
– Amit én ebben segíteni tudok: kezdjük a gyerekekkel, indítsunk el Veszprémben magas színvonalú könnyűzenei oktatást! – vágta rá a jazzénekesnő.
– Nagyon örülök a cím elnyerésének, de én egy évre sem gondolkodom előre – vallotta be Nagy Csaba. – Tudva, hogy az EKF2023-ra Veszprém nem egyedül pályázott, hanem a régióval együtt, az jutott eszembe, hogy a régi hangszerek meghosszabbítása a terem, és a gyönyörű Balaton-felvidéki templomokban csodálatosan fognak szólni ezek a hangszerek.