A lehetőség arra, hogy a gyermekeink emelt fővel, határozottan, megacélosított tudással vágjanak bele a felnőtt létbe. Szabadon, kérdéseket feltéve, problémák megoldására összpontosítva, bátran és nem félve kezdjenek neki az életnek. Előttük a jövő?
Tizenkét évet vettek el a mi életünkből. A tudás elértéktelenítésével, központosított, kiszürkített tananyagok bevezetésével, a fejlődés lehetőségének az elvételével. Szolgalelkűség és alattvalói személyiség formálásával a gyerekektől, akik a mi öregkorunkra élnék meg az elvetett tudás gyümölcsének, ízének élvezetét.
Nem lesz íz, nem lesz zamat és nem lesz önfeledt kacagás, hogy sikerültek az álmok. Nem lesz jövő. Félelem lesz, hanyatlás és elbukás, mert a problémamegoldás készsége is kigyomlálva. Elég az utasításokat követni, elég, ha csendben beállnak a sorba!
Az utolsó csepp nálam, a motiváltság elvesztése és a tudás helyett az erő (katonai, sport?) lesz a követendő.
Tanulj fiam, jobb helyekre vesznek majd fel!
Előrehozott emelt szintű érettségi?
Kuka!
Közép- vagy felsőfokú nyelvvizsga?
Kuka!
Mivel lehet motiválni és biztatni a gyerekeket, hogy megéri tanulni, küzdeni és jónak lenni?
Tanárok!
Bementek az aprópénzért megalázó, kizsigerelt és semmibe se vett munkátokat elvégezni, mert a megemelt rezsit és a megfizethetetlen kaját meg kell venni.
Féltek a holnaptól. Nem csak a holnapról van szó, hanem a jövő generációról, amelyik képtelen lesz aktívan kiállni magáért, megoldani a sok szőnyeg alá söpört gondot. Chips, sör és sorozat legyen, meg a számlák kifizetve. Mindenki kollaboráns, aki hagyja, hogy az értéktelenség győzzön. Aki engedi, hogy a szűk, de annál agresszívebb, cinikusabb réteg rövidtávú haszonszerzése legyőzze egy társadalom életben maradását.
Integrálhatatlan, elértéktelenedett tudással sehol se kapják meg azt az elismerést és életszínvonalat, amit mindenki egyformán megérdemelne egész Európa területén, országhatároktól függetlenül. (Mivel már nyelvvizsga se kell a diplomához, nem is tudnak majd bekapcsolódni a nemzetközi fejlődésbe, tudásbővítésbe.) Pillanatnyi könnyebbséggel kizárják magukat a világ vérkeringéséből. Elveszik tőlük minden reményét annak, hogy úgy éljenek, mint a kortárs fiatalok a világ bármely élhető pontján.
A változást kikényszeríti a világ. A túlélés a tudás, és ehhez nem elég a paravánként felhúzott ál-valóság a propaganda által hazudott alternatív-valóság, ahol az átlagbérek szerint itt mindenki nagyon boldog.
Nincs idő, a holnap ma kezdődik.
Vajda Móni
Fotó: Bődey János/index.hu