Vegyük az amerikai politikus és diplomata Daniel Moynihan sokat idézett mondatát: „Mindenkinek lehet saját véleménye, ám senkinek sincs joga külön bejáratú tényekre.” Mit jelent ez pontosan? A magától értetődő válasz a következő: a vélemények szubjektívek, de a tények objektívek (vagy annak kellene lenniük). Elég egyszerűen hangzik, nem?

Ha azt mondom, hogy a sárga pulcsik rondák, akkor ez egy vélemény, és jogom van hozzá. Egy véleményben nem lehet tévedni – legfeljebb nem értünk egyet vele. Lehet, hogy mások szerint a sárga pulóverek szépek, és bizonyára többen vannak ezen a véleményen, mert rengeteg sárga pulcsit árusítanak a boltok, és vannak vevők.

Ha viszont azt mondom, hogy „2 × 2 = 17”, az ellentétes azzal a bizonyított ténnyel, hogy 2 × 2 = 4. Senki sem akadályozhat meg abban, hogy azt mondjam, hogy 2 × 2 egyenlő 17, de ha makacsul ragaszkodom ahhoz, hogy ez igaz, akkor tévedek, és megpróbálom kitalálni hozzá a saját „tényemet”.

A történelem során sok mindent kezeltek tényként, majd később kiderült, hogy csupán a kortársak véleménye volt. A történészek később olyan tényeket tártak fel, amelyeket őseink talán soha nem tudhattak, nekik az akkori vélemények tények voltak. A Föld lapos – ezt tényként kezelték, a Föld körül kering a Nap – így vélte az akkori tudomány, és a geocentrikus világkép sok-sok évszázadon át meghatározó volt. A teológia évszázadokon keresztül foglalkozott az angyaltannal, és vitatkoztak például arról, hány angyal fér el egy tű hegyén?

Álhírcunami

Ahhoz, hogy egy társadalom jól működjön, törekedni kell arra, hogy a vélemények minél inkább összhangban legyenek a tényekkel. Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulni, hogyan bízzunk bizonyos tekintélyekben, másokban pedig ne. Ehhez azonban általában oktatásra van szükség. Ugyanakkor számos olyan érdekszféra létezik, amely a saját tényeit álhírként kívánja terjeszteni, így befolyásolván politikát és üzletet, társadalmi hangulatot és egyéni ambíciókat. A közösségi média pedig ezeket a törekvéseket fölerősítve, szabályos álhírcunamit borít a világra, Európára.

Manapság az európaiak több mint 70 százaléka rendszeresen szembesül álhírekkel, mondja a statisztika. Az álhírekkel való találkozás gyakorisága, és az a lehetőség, hogy befolyásolják gondolkodásunkat, a szavazási szokásainkat és a hitünket, kardinális kérdés lett a mai társadalomban.

Összeesküvés-elméletek és hazugságok korát éljük

Az álhírek félretájékoztatás és dezinformáció formájában jelenhetnek meg. Az utóbbi a hamis információk szándékos terjesztése a közönség megtévesztése érdekében, míg a félretájékoztatás lehet nem szándékos. Míg a dezinformáció különösen aggasztó, az álhírek mindkét formája problematikus, mivel sokan nem tudják eldönteni, hogy egy hír valós, vagy hamis.

Mindez a médiába vetett bizalom hiányához vezetett. Több európai országban a fogyasztók kevesebb, mint 40 százaléka érezte úgy, hogy a médiában legtöbbször meg lehet bízni. Emellett az uniós tagállamok polgárainak egyértelmű többsége egyetért azzal, hogy az álhírek problémát jelentenek a demokrácia számára.

Hamis információk homlokterében

Bizonyos témákról szóló információk hajlamosabbak arra, hogy torzítsák vagy hamisan állítsák be őket, mint mások. Számos példa igazolja. Jó példa erre a világjárvány, amikor egy 2022 elején végzett felmérés szerint ez volt az a híranyag, amely révén az európaiak a legtöbb hamis információt kapták. Az elemzések szerint például az Instagram által két hónapos időszak alatt ajánlott félretájékoztató posztok közel 60 százaléka a Covid-19-ről szóló tartalmat közölt.

Emellett az európai fogyasztók közel 35 százaléka számolt be arról, hogy hamis információk tanúja volt a politikáról, és körülbelül 20 százalékuk mondta ugyanezt a hírességekkel, a bevándorlással, illetve a klímaváltozással kapcsolatban.

Elon Musk és a „saját” tények

A hírességekkel kapcsolatos hamis hírek károsak lehetnek az érintett személyre (és a hírnevére), és ez olyan probléma, amelyet komolyan kell venni. Eközben a főbb egészségügyi, politikai és környezeti kérdésekkel kapcsolatos hamis információk hatalmas mértékben képesek félrevezetni a közvéleményt, és nemcsak a polgárok véleményét, hanem viselkedésüket és szavazataikat is alapvetően befolyásolhatják. Ami azonban elkerülhető lenne, ha a hírfogyasztók igyekeznének tájékozottan informálódni. Azonban az álhírek időigényes azonosítása sokak számára kihívást jelent és frusztráló is. Mára a Facebook és az X (a korábbi Twitter) is fölhagyott az álhírek elleni harccal, illetve mérsékelte azt, mondván, hogy a vélemény szabad. Ezzel Elon Musk, az X tulajdonosa, széles körben utat nyitott a „saját” tényeknek és az álhíreknek.

Az európaiak többsége joggal véli, hogy az álhírek problémája a következő években tovább fog súlyosbodni, egyre nehezebb lesz a képekben, videókban és az olvasott tartalmakban megkülönböztetni a tényt a fikciótól, ami valószínűleg a média iránti bizalom további romlásához vezet.

Szerző: Kondor Róza

Vezető képünk forrása: pkp.com.mx

A cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk. Mi nem részesültünk a támogatásból, csak felületet biztosítunk a cikknek.