1938 halloween előestéjén egy fiatal, ambiciózus amerikai színész és rendező, Orson Welles a CBS rádióban sugárzott Világok harca című rádiójátékával, jó időre megkérdőjelezte a tömegmédia felelősségét. A műsor óriási botrány kavart, mert ezrek menekültek pánikszerűen az utcákra és az esetet ma is a világ legnagyobb álhír-történeteként kezelik.
Túl jól sikerült fake news
A tömegpánikot H. G. Wells regénye alapján készült rádiójáték okozta, amelyben marslakók támadják meg a Földet. Orson Welles nem szándékozott becsapni a hallgatókat, csak egy kreatív megoldást alkalmazott, amelyet ma élethű szimulációs drámának nevezhetnénk. Megszakítva a rádió zenei adását – rémült hangú áltudósítók és valósághű hanghatások segítségével – híradóformátumban játszották le a rádiójátékot, mire az emberek fejvesztve menekültek. Azok a hallgatók, akik lemaradtak a műsor elején elhangzott figyelmeztetésről, miszerint fiktív rádiójátékról van szó – valóságosnak hitték az űrlényinváziót. Nem mellékes, hogy a rivális NBC-csatorna egyik népszerű adása épp akkor ért véget, amikor a Világok harca már javában zajlott, így a későn érkező hallgatók figyelmeztetés nélkül estek bele a „marslakó-apokalipszisbe”.
Időtálló lecke
Ez a történet ma is ijesztően aktuális. A huszadik század derekán, a még szinte friss találmánynak számító rádió megmutatta, milyen mértékben képes manipulálni a tömegek érzékelését. Nem kellett hozzá semmi más, csak egy jól eljátszott, hitelesnek tűnő történet – és az emberek máris rémülten futkostak, imádkoztak, vagy épp öngyilkosságot fontolgattak. Ezt a mintát ma is láthatjuk a különféle álhírek és manipulált történetek kapcsán, amelyeket az online térben terjesztenek. A tömegmédia felelőssége hatalmas, hiszen a társadalom hitelesnek értelmezi azt, amit a rádióban, a tévén vagy az interneten lát vagy hall.
Az álhírek természete
Azóta a világ sokat változott, de az emberek információéhsége és a szűrő nélküli befogadás általános jelenség. Az internet korában, a közösségi média felületein naponta születnek, terjednek álhírek – hol szándékosan, hol figyelmetlenségből. A különbség csak az, hogy ma már bárki lehet Orson Welles és bárkiből lehet hiszékeny hírfogyasztó is. A Welles-féle Világok harca nemcsak egy jól sikerült rádiójáték volt, hanem egy időtálló lecke, halálosan komoly tanulság arra, hogy az információ ereje képes torzítani a valóságot. Ma, amikor a közösségi médiaplatformok lehetővé teszik az információk villámgyors terjedését, az emberek hajlamosak elhinni azt, ami érzelmileg megérinti őket, anélkül, hogy ellenőriznék a hitelességét.
Az álhír is álhír volt?
„A rádiós csalás megijeszti a nemzetet”, „Az Egyesült Államokat terrorizálja a rádió” címekkel jelentek meg másnap a lapok. A történet hitelességét évekig nem kérdőjelezték meg. A rádióműsor 75. évfordulójáig senki nem járt utána annak, hogy tényleg megtörtént-e a tömegpánik. Rendőrségi vagy kórházi dokumentum sem támasztotta alá. A korabeli adatok szerint a rádiójátékot kevesen követték élőben, mindössze 2 százalékos hallgatottsága volt. Médiakutatók szerint a hatalmas riadalom is álhír volt, a tömegpánik is a korabeli bulvársajtó terméke volt. Időtálló lecke, figyelmeztetés arra, hogy a médiafogyasztás tudatossága elengedhetetlen.
A cikk az Európai Unió finanszírozásával készült. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk. Mi nem részesültünk a támogatásból, csak felületet biztosítunk a cikknek.
Szerző: Kondor Róza