Az elfuserált járványkezelés súlyos társadalmi sebeket ejt
A miniszterelnök ma reggeli rádióinterjúját összegző sajtóbeszámolók láttán rossz érzés fogott el. Nem hangzott el ugyanis a napi új víruspozitívak száma. Meghalt 213 beteg, 1174 ember van lélegeztetőgépen, és még több mint 9 ezren vannak kórházban – mondta Orbán Viktor. Arról nem beszélt, hogy tegnapról mára hány új COVID-fertőzöttet találtak.
Nem kellett sokáig várni a hivatalos kormányzati portál közlésére: a növekedés 10 759 új eset, ami a 39 598 elvégzett teszt 27 százaléka! Lássuk be, ettől még a mindig egyetértőn bólogató kérdezőnek, Nagy Katalinnak is elállt volna a szava. Meg hát rosszul is mutatott volna az optimista kormányfői kinyilatkoztatás mellett, miszerint: „A kórházak bírják a kapacitást, van bőségesen szabad ágy a kórházakban, a lélegeztetőgépes ágyakból pedig a kapacitások fele még rendelkezésre áll.”
Tesztelés. Fotó: Vasvári Tamás/MTI
A számokban – nem ok nélkül – sokan kételkednek. De aki nem egy barlang mélyén él remeteéletet, annak látnia kell, hogy már a közvetlen családi, baráti, ismeretségi körében is egyre többen küzdenek a betegséggel az otthonukban, vagy kerülnek kórházba a fertőzés súlyos tüneteivel, és egyre több COVID-áldozatot gyászolunk személyesen. Persze még mindig vannak, akik nem hiszik, akik szerint ez csak egy újfajta influenza és akik nevetgélős fejecskékkel, otromba megjegyzésekkel szórják tele a közösségi oldalakon megjelenő gyászhíreket.
Nem magyar jelenségről van szó, a világ legtöbb országában hasonlóképpen feszülnek egymásnak a rettegők, a józanok, a szkeptikusak, a félműveltek, meg a mindent jobban tudó konteóbajnokok. Ám olyan szinten politikai kérdéssé, ahogyan azt a nap minden órájában megtapasztalhatjuk, talán csak a mi szegény kis országunkban vált a koronavírus-járvány és annak kezelése.
A kormány és a kormányközeli média halálkampánnyal vádolja az ellenzéket, és ugyanezt szajkózza minden Fidesz-szimpatizáns. Pedig az ellenzék képviselői csupán biztonsági kételyeket fogalmaztak meg az EU által még nem engedélyezett kínai és orosz vakcinákkal szemben, no meg a beszerzésük körüli korrupciógyanú és a furcsa hátterű közvetítő cég miatt. Ezekre a felvetésekre az illetékesek nem reagálnak, mintha meg se hallanák. A „közmédia” az átoltottságról szóló sikerjelentésekkel van tele, amit amúgy nem is vitat senki. Annyiért amennyiért, de a keleti vakcináknak köszönhetően ebben tényleg jók vagyunk, és még sehol nem olvastam, hogy ellenzéki véleményvezérek háborogtak volna miatta. Sőt, mindannyian a vakcináció gyorsítását, galibák nélküli szervezését és biztonságosabb, a háziorvosokat kevésbé megterhelő lebonyolítását sürgetik.
Az összes többi számmal azonban már gondok vannak. A kórházi ágyak, a lélegeztetőgépek, a COVID-osztályokon dolgozók, az aktuálisan(!) fertőzöttek és kórházban fekvők száma legalább járásonként, ahogyan azt a szlovákok meg tudják oldani, a rendelkezésre álló vakcinák mennyisége gyártók szerint – ezekről nincs hiteles információnk. Még a halálozási adatokban se lehetünk biztosak, pedig az egy definitív statisztikai mutató – elvileg. A KSH adatbázisában ugyanis utólag módosítva, százával jelennek meg az újabb és újabb elhunytak. A titkolózás, a hallgatásra kötelezett egészségügyi dolgozók némasága és a ritkán mégis megszólalók lehazugozása pedig kilátástalan, kiszolgáltatott légkört teremt. A mostanra kialakult helyzetben az emberek egy részét pánik és tehetetlen düh fojtogatja, mások hitetlenné és pökhendivé váltak, de az biztos, hogy az egész elfuserált járványkezelés olyan súlyos társadalmi sebeket ejt, amiket talán sose fogunk kiheverni.
