Itt van egy futballjubileum, amiről szinte mindenki elfeledkezett. Azt nem tudom, hogy kinek a feladata a „királynők” városában a sportjubileumok számontartása, lajstromba vétele, a hagyományok ápolása, pedig lenne rá igény. Harmincöt éve bajnoki címet nyert a megye első NB I-es futballcsapata. Glázer Róbert edzőt kérdeztük.
Egyszer, évekkel ezelőtt szólni kellett, hogy ugye nincs elfelejtve Marian Cozma meggyilkolásának emléknapja? Volt is futkosás, kapkodás, de végül aztán megtörtént a gyertyagyújtás a belvárosi étterem előtt, a tragédia helyszínén. A témához tartozik, ha nem is az Európa Kulturális Fővárosa jegyében, de azért sikerült összehozni a negyven éve Magyar Népköztársasági Kupát és bajnoki ezüstérmet nyerő női kézilabdacsapatot. Igaz, valamiért szándékosan kihagytak belőle, mert „elfelejtettek” meghívót küldeni. Azért csak megcsináltuk a győztes hölgyekről a filmet, hogy maradjon róluk emlék az utókornak. Két nappal az esemény előtt még megtaláltam Horváth Erzsébetet is, aki a többiekkel együtt nagyon boldog volt, hogy ott lehetett az arénában az ünneplő szurkolók előtt.
Jeles jubileum, amiről szintén elfeledkezett sok mindenki. Harmincöt évvel ezelőtt, június 13-án, hatezer(!) néző előtt Horváth „Bika” László 87. percben szerzett fejes góljával a Veszprém 1:0-ra legyőzte a Nyíregyházát. Ezzel bajnoki címet nyerve, történelmet írva, hiszen a megye első NB I-es futballcsapata volt ez a kiváló együttes.
– Őszintén meglepett, hogy erre senki sem gondolt – mondta csalódottan az aranycsapat edzője, Glázer Róbert. – Azt gondoltam, hogy a város, a futballklub vagy a megyei igazgatóság szervez ebből az alkalomból egy kis ünnepséget. Ahogy ezt tette egykori csapatkapitányunk, Csik Ferenc a harmincéves jubileumon. Sajnos, ő már nem lehet közöttünk. Fantasztikus közösség volt a miénk. A takarítószemélyzettől a pályamunkásig. A város, a megye és a klub vezetősége mindent megtett azért, hogy Veszprém felkerüljön a hazai futballtérképre.
A szövetségi kapitányként is dolgozó szakember – aki mostanság ellenőrként jár mérkőzésekre fiatal edzőként – rendkívül innovatív ember. Nagyon tudta motiválni a játékosait. Időnként a mérkőzés szünetében az öltözőbe is beengedte a sajtósokat azért, hogy arról írhassanak jó és hiteles tájékoztatást, amit látnak és hallanak.
Glázer Róbert azt szeretné, ha újra lenne veszprémi futballünnep
– Mindig érdeklődéssel figyelem a veszprémiek szereplését, mert Győr mellett ezt a várost tartom második otthonomnak – mondta nosztalgiával a korábbi edző, aki többször is dolgozott a királynék városában. – A jelenlegi helyzet sok mindenben hasonlít a miénkhez. Csórók voltunk a többiekhez képest. Nem volt hol edzenünk, állandóan vándoroltunk. Pető Tamáséknak még rosszabb, hiszen már egy éve nem játszhatnak Veszprémben. Állandóan utazniuk kell. Úgy érzem, hogy időnként dacból is futballozva, a hét végén Pápán már egy döntetlennel is bajnokok lehetnek és osztályozót játszhatnak az NB II-be jutásért. Veszprémnek járna egy másodosztályú futballcsapat és hozzá egy kis korszerű stadion. Nem gondoltam volna, hogy 35 év alatt sem épül meg egy ilyen létesítmény. De tudom, hogy vannak rá tervek. Nekünk akkor még az sem volt.
Van még egy hónap „összerakni” egy rögtönzött kis ünnepséget a bajnokcsapat összehívására. Csak legyen, aki tudja, kit kellene erre meghívni és megszervezni.
Vezető képünkön Donát Tamás kollégánk 35 évvel ezelőtt Glázer Róberttel beszélget.
Donát Tamás
