Elment az újságíró, aki egész életében azokat akarta megmutatni, akiket még az utcán sem akarunk észrevenni. A hétköznapi „kisembereket”, akikkel csak annyi történik, hogy élni próbálnak. Történeteiket próbálta képernyőre vinni, amíg talált nekik helyet. Hadas Kriszta a kisemberek angyala volt.
Aligha volt már a magyar média világában, ahol megmutathatta volna azok sorsát, akik Magyarországot alkotják. Akik naponta küzdenek a megélhetésért, az emberibb életért, egyáltalán azért, hogy utódokat hozhassanak a világra. Mert a kisember nem akar mást, csak élni. Ha nagyon nem megy, akkor szerencsés esetben jön egy fürtös hajú szőke angyal, aki meghallgatja, figyel rá, próbálja megérteni, és ha lehet, segíteni. A katolikus barokk templomok angyalkáinak tisztasága, kedvessége jellemezte Hadas Krisztát, a holokausztot túlélő család tagját. A nagyszülei visszajöttek Auschwitz haláltáborából, a tragédia ellenére képesek voltak boldog életet teremteni, kis unokájukat kényeztették, amennyire csak tudták. Ahogy édesanyja is.
Kriszta több interjúban elmondta, hogy ebből a feltétel nélküli szeretetből és elfogadásból építkezett. És abból az értékrendből, amiben a munka és a család volt az első. Nem tudta elképzelni a lustálkodást.
Hihetetlen mennyiségű riport- és dokumentumfilmet készített, amelyek csak a jéghegy csúcsai, hiszen azokhoz terepmunkát végzett, utánaolvasott, a forgatásokat sokszor végignézve percről percre kiírta, melyik részt lehet kivágni vagy máshová áttenni. Azután jött a vita a szerkesztővel, miért nem lehet hozzányúlni a kész riporthoz, miért csak úgy adható le, mert úgy van értelme. És amiben Hadas Kriszta verhetetlen volt: nem hagyta magára az alanyait. Évek után is tartotta velük a kapcsolatot, együtt örült vagy bánkódott életük eseményein. Angyalként emlegették a mindig jókedvű, mosolygó nőt.
32 éve figyelte az embereket, 32 éve tette láthatóvá életüket. Az utóbbi időben egyre kisebb lett a képernyő, amin ezt tehette. A rendszerváltás lendülete a TV2-höz vitte a friss diplomás riportert, majd amikor megváltozott a társaság profilja, csendben továbblépett. Folytatta valóságfeltárását az RTL-klubnál. Onnan barátjával, kollégájával, Sváby Andrással az ATV-nél kötöttek ki. Mindenféle vitákat követően állását nem tartotta meg, egy-egy riportját a kezdeti kétmillió néző után talán ötvenezren, ha nézték. Kriszta persze nem tudott sok munka nélkül élni, egy internetes újságnak forgatott, ahol – halála előtt néhány nappal –tonnányi dicsérgetés után mondtak föl neki. Maradt a tanítás, a Metropolitán Egyetem diákjai rajongtak érte. Ő pedig örült, hogy lelkes, tehetséges, fiatal kollégák vehetik át a stafétát – ha lesz hol.
Legutóbb aztán egy ország újra láthatta képernyőn az RTL-klubnál, az Árulók – avagy gyilkos a kastélyban vetélkedőben Muri Enikővel és Url Izabellel egy csapatban. Megmutatta, hogy nem lehet az ötvenes nőket leírni. Természetesen megnyerte a vetélkedőt, hiszen nemcsak pengeélesen vágott az esze, de érzelmi intelligenciája is átlagon felüli volt.
Halálhíre megrázta az országot. Nem volt újság, internetes portál, ahol ne emlékeztek volna meg róla. Elvitték virágaikat Hadas Kriszta házához, a család és a kollégák mellett a Jön a baba édesanyái és megszületett gyermekeik, azok az édesanyák, akik életük legfontosabb küzdelmét Krisztával közösen vívták végig.
Vezető kép: Hadas Kriszta Facebook
